"Merjetek álmodni, mert ha nincsenek álmaitok, nem tudtok mit megvalósítani. A lélek ereje pedig erősebb, mint a test sérülése."
 |
| Koncsek Dávid nőnapra ezzel a képpel kedveskedett a hölgyeknek (fotó: Összefogás Koncsek Dávid gyógyulásáért facebook csoport) |
Kérlek, meséld el, mi történt Dáviddal. Megható volt olvasni a legutóbbi posztot, amelyben Dávid azt nyilatkozta, hogy legszívesebben mindenkinek, aki támogatja a gyógyulását, adna egyet a kézilabdás eredményeiért kapott érmeiből, de annyi nincsen. A család adományokat gyűjt Dávid műtétjére, ami után lábra állhatna. Megkértük nagynénjét, Irént, aki kisgyerekkora óta neveli, hogy meséljen erről.
Irén: Dávidot 9 éves kora óta nevelem, végtelenül szeretetreméltó, kedves, jóérzésű gyermek volt. Most is az, de látom már azt is, hogy milyen komoly akarata van, amihez hihetetlen lelki erő párosul. Mindemellett továbbra is nagyon szerény, hatalmas szívű srác, és mi nagyon büszkék vagyunk rá. Bejegyzett sportoló volt, kézilabdázott, egészségtudatosan élt, céljai voltak.
2018 novemberében, 17 évesen az iskola után dolgozni ment egy építkezésre, hogy karácsonyra pénzt gyűjtsön. Ott bontási munkálatokat bíztak rá a kamasz fiúkra. Dávid a tetőn dolgozott, amikor megcsúszott, és lezuhant 8 méter magasból. Életmentő műtéten esett át, háromszor élesztették újra. Majd fél évig volt az intenzíven. Nagyon nehéz időszak volt. Sokat sírtunk, sokat nem aludtunk, volt hogy a kórház előtt az autóban töltöttük az éjszakát mert rettegtünk, hogy elveszítjük őt. A műtét után már tudtuk, hogy négy végtagra lebénult. Felfogni sem voltunk képesek ezt sokáig. Az orvosok azt mondták, el kell fogadnunk, mert Dávid nem rehabilitálható.
Három év fekvés után ma már tudja mozgatni a karját, a kezét, mozog a válla, lapockája, meg tud fordulni az ágyban, ülésbe tudja húzni magát, támaszték nélkül képes megülni, törzsizmokkal tartja magát és csípőig van érzete. Ez hatalmas eredmény! Hogyan értétek el?
Nagyon sok jóérzésű, segítőkész ember is mellénk állt. Segítenek, biztatnak, támogatnak lelkileg is, adományokat küldenek. Ők a mi angyalaink! Nélkülük nem jutottunk volna el idáig. Dávidot az ő segítségük óta tudjuk vinni magán rehabilitációra.
Csepelre járunk RTMS Neurorehabilitációra, Xantus Rita vezető gyógytornászhoz, nála-vele értük el ezeket a csodálatos eredményeket.
Honnan merítettétek ehhez a lelkierőt?
Irén: Dávid sosem adta fel, sosem fogadta el az állapotát. Ő mondta azt, hogy gyógyulni akar, és igazán élni, nem pedig tovább feküdni. Az édesapja és a Jóisten is rám bízta őt. Az én dolgom pedig az, hogy támogassam Dávidot, hogy elérje a céljait. Akik most segítenek minket, azoknak a jólelkű embereknek, hiszem, hogy a Jóisten a szívükre helyezte Dávidot. Ők jelentik számunkra a lelki támaszt is.
Hol hallottatok arról a külföldi műtétről, ami után Dávid nagy eséllyel járni tudna? Epidurális stimulációról van szó. Elmondod röviden, hogyan segítene ez Dávidon?
Irén: Xantus Rita, a Neurorehab vezető gyógytornásza, de ennél számunkra már sokkal több, szinte családtag, ő találta ezt a műtéti lehetőséget. Ő intézi a Klinikával a levelezést is, elkísér minket a műtétre, fogja a kezünket. Az Epidurális stimuláció egy áttörő gerincvelő-sérüléskezelés, amely lehetővé teszi a betegek motoros, szenzoros és autonóm funkcióinak visszanyerését a sérülés szintje alatt. A műtét során gerincvelő-stimuláló eszközt ültetnek be a gerinc epidurális terébe. „Hídként” működik, felerősíti a megszakadt agyi jeleket, és a motoros működésért felelős területekre irányítja a sérülési szint alatt.
 |
| Dávid szeretett mozogni, kézilabdázott a balesete előtt (fotó: Összefogás Koncsek Dávid gyógyulásáért facebook csoport) |
Dávid, három év mozdulatlanság, és ahogyan te nevezted, “önismereti tréning” után elképesztő, mennyire pozitívan nyilatkozol mindig. Ezúton köszönjük a kedves nőnapi posztot. :) Tudjuk, hogy sokan megkérdezik tőled, így mi is beállunk a sorba: Honnan az erő és a derűlátás, amivel ilyen mértékben hatsz a környezetedre? Írtad, hogy ahogyan belül változtál, úgy kívül is. Mire gondolsz pontosan?
Dávid: A baleset után összetörtem én is, nagyon mélyre sodort, hogy lebénultam, és az orvosok is próbálták megértetni velem, hogy nem gyógyítható az állapotom. Lehettem volna hálás is azért, mert egyáltalán életben maradtam, és igyekezhettem volna bele is nyugodni ebbe. De én nem tudtam elfelejteni azt, milyen érzés mozogni, futni, kezemben tartani az irányítást a dolgok felett. Az álmaimhoz is ragaszkodtam.
Egész életemben küzdöttem valamiért, most pedig adjam meg magam?
A baleset után azt kellett volna elfogadnom, hogy a saját testem börtönébe kerültem, és kiszolgáltatott, magatehetetlen vagyok, és ez így is marad. Nem voltam erre képes.
Igen, mélyen voltam, de meddig lehet siratni az elvesztett jövő képemet? Ráadásul közben tavasz is lett, kisütött a nap, behallatszott a kórterembe az élet zaja, és a lányok továbbra is nagyon szépek voltak. (*olvadozunk - Gina, Petra)
Éreztem, hogy még élek, érzek és a világ még mindig tetszett nekem. Rájöttem, hogy igazán élni akarok, nem pedig csak létezni! Ha képes vagyok magam elhatározni, hinni a gyógyulásomban, akkor akár meg is történhet. Nem volt már veszíteni valóm... Ahogy ezt kigondoltam és ragaszkodtam ehhez, az emberek is elkezdtek kicserélődni körülöttem. Úgy láttam, minden megváltozott. :) De az is lehet, hogy én már csak a szépet és a jót vettem észre, mert a többi nem érdekelt.
Így egyre vidámabb és reményteljesebb lett minden. Olyan emberek kerültek a közelembe, akik nem csak néztek, de láttak is engem, akik értettek. Mosolyogtak, bíztak és hittek bennem. Tudtam, hogy nem vagyok többé egyedül, mert ők velem vannak, és minden jó gondolatuk, imájuk segít engem.
Vizualizálod olykor, hogy jársz? A sikeres műtét és rehabilitáció után hová vezetne az első utad?
Igen, az álmaimban futok is.
Az, hogy hová mennék... Napról napra nő a listám, elég sok év maradt ki az életemből, amíg heverésztem. :D Az első utam haza vezetne. Egy csokor virággal kopogtatnék be a nagynéném ajtaján, hogy megköszönjem, hogy felnevelt és éjt nappallá téve, szívvel lélekkel ápolt engem. Ő volt az, aki mindig hitt abban, hogy egyszer újra lábra állhatok.
Biztosak vagyunk abban, hogy a hozzáállásotok miatt sikerült már ilyen messzire eljutni a gyógyulásban; nem a hibáztatás és a düh vezérli a mindennapjaitokat, hanem a tenni akarás és a célra való fókuszálás. Sok erőt adhat a történetetek más családoknak. Mi nagyon drukkolunk, és hisszük, hogy az eddigi példátlan összefogás folytatódik, összejön a műtéthez szükséges összeg!
 |
Irén, kérlek, üzenj valamit azoknak a családoknak, akik hasonló traumával szembesültek.
Irén: Sokszor eszembe jutnak a sorstársaink. Gondolatban megölelem őket, tudom, milyen reménytelennek tűnik minden, mennyire fáj. Akkora teher nehezedik az ember vállára, amit elképzelni is nehéz a kívülállóknak. Üzenem nekik, hogy nincsenek egyedül! Merjenek segítséget kérni, mert a világban nagyon sok jó ember van.
Dávid, kérlek, üzenj valamit azoknak a fiataloknak, akik hozzád hasonlóan megsérültek, vagy valami miatt megváltozott az életük.
Dávid: Merjetek álmodni, mert ha nincsenek álmaitok, nem tudtok mit megvalósítani. A lélek ereje pedig erősebb, mint a test sérülése.
Köszönjük szépen, hogy válaszoltatok a kérdéseinkre. Reméljük, az olvasókat is annyira megérintette a történetetek, mint minket. Szeretnénk felajánlani a könyveinket egy licitre, és a teljes összeget Dávid gyógyulására fordítani.
Irén: Szívből hálásak vagyunk a segítségetekért!
Kérlek, írjátok meg, hogyan lehet támogatni titeket.
A család
Bankszámla száma: 10101470-57144200-01005007
Budapest Bank
Fogarasi Ervinné
Ha valaki külföldről szeretne utalni:
IBAN szám: HU05101014705714420001005007
BIC: BUDAHUHBXXX Fogarasi Ervinné
Ha szeretnétek nyomon követni Dávid gyógyulását, és figyelemmel kísérni, szurkolni neki a műtéthez, csatlakozzatok a facebook csoporthoz:
Összefogás Koncsek Dávid gyógyulásáért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése