Hajnival és Riával, Az ÉNtérKÉPem önismereti könyvek íróival beszélgettünk

Hajnival és Riával beszélgettünk, Az Én térKÉPem kiadványok megalkotóival.

"Azt tartják, hogy ha a kamasz bármennyire is hajmeresztő, vagy a szülő számára elfogadhatatlan dolgokat tesz, amíg a kommunikáció működik, addig nincs nagy gond."

Az ÉN térKÉPem kiadványok 10+ és 16+ korosztály számára

Zavarban vagyunk, és csak reméljük, hogy a kérdéseink újat mutatnak. A honlapotok ugyanis annyira informatív, hogy az érdeklődő mindent megtalál, amire kíváncsi. Felnőtt és fiatal egyaránt rálel a neki szóló tartalomra, mégis egységes a nyelvezet, az arculat. Mi ott felejtettük magunkat a képernyő előtt, biztosra vesszük, hogy ezzel nem vagyunk egyedül.

Röviden mutatkozzatok be; hol éltek, mivel foglalkoztok?

Ságodi-Sturm Hajni

Hajni: Hollandiában élek, és szervezetfejlesztőként, trénerként és nemzetközi executive / teamcoachként (PCC) dolgozom. Munkám a világ szinte minden részére elvitt már, pl. USA, Kanada, Fülöp-szigetek, Malajzia, Omán stb. Holland férjemmel együtt öt gyermekünk van, akik közül már csak a 17 éves legfiatalabb, Júlia lakik otthon. Ő azt mondja, hogy már csak egy évig, és valószínűleg igaza is lesz, mert Hollandiában szokásos, hogy 18 évesen elköltöznek a fiatalok otthonról.

Horváth Ria

Ria: Ugyan a családunk (Hajni a testvérem) Isaszegről származik, én már 35 éve Budapesten élek és tanítok, kamaszoknak táborokat, tanulási- és önismereti tréningeket tartok, tanulmányaikban elakadt fiatalokat coacholok. Ezen tapasztalatok alapján írtam meg az 5öst érő tanulási 5letek című könyvemet. Kokas tanárként aktív személyiségfejlesztő munkát végzek a 4. osztályomban. Élménypedagógusként igyekszem játékosan tanítani. Két felnőtt gyermekem van.

Mutassátok be a két könyvet. Kiknek ajánljátok? Mik a főbb vezértémák?

A weboldalunk tetején a vezető szlogen a következő: „EGY KÖNYV RÓLAD, NEKED”, és az „ÉN térKÉPem” cím is jelzi, hogy a könyveket önismeret, önfejlesztés témában írtuk. Segítségükkel az olvasó elkészítheti a saját ÉN térKÉPét, ami által jobban megértheti majd, hogy ki is ő, miért lett ilyen, milyen akar lenni a jövőben, és hogyan indulhat el a számára kedvező úton.

Az agykutatás és a pszichológia legújabb eredményeivel, bizonyítottan működő módszerekkel és tippekkel együtt használati útmutatót biztosít önmagunkhoz és az élethez. A könyv mindkét verzióját (10+ és 16+) fiataloknak szánjuk elsősorban, de a tartalom 95%-a korosztálytól függetlenül érvényes és hasznos.

Az ÉN térKÉPem (16+) verzióban négy fejezet található: Én, Én², Én másokkal és Én a jövőben. Az Első ÉN térKÉPem (10+)-ben nincs fejezetbeosztás, de ugyanezt a tematikát követjük.

Szerintünk mind a négy téma nagyon fontos! Miért?

ÉN - Az önismeret a boldogság egyik kulcsa és minden fiatal sokszor elmereng azon, hogy ki is ő valójában. Mi is ezzel indítjuk a könyvet!

ÉN^{2 -} Én a négyzeten, azaz a „hatékonyabb énem” az önfejlesztésről szól: ha ismerem önmagam, hogy milyen vagyok most, akkor könnyen rájövök arra is, hogy min kellene dolgoznom, hogy még hatékonyabb legyek. Ebben a fejezetben megmutatjuk, hogy erre az útra hogyan célszerű rátérni. Természetesen nagy szerepet kapott az érzelmi intelligencia (érzelmeink felismerése, értelmezése és kezelése) és a gondolataink hatalma: milyen szemléletmód segít a sikerhez és hogyan befolyásolhatom a gondolataimat ennek eléréséhez.

ÉN MÁSOKKAL - Mára már tudományosan bizonyított, hogy a kapcsolataink minősége alapvetően meghatározza az életünk minőségét is. Ezen túl, Hajni team- és kapcsolati coaching tapasztalata is az, hogy a legtöbb (ha nem minden) problémánk valamilyen kapcsolatunk kontextusában keletkezik.

ÉN A JÖVŐBEN - A kamasz- és fiatalkor egyik legfontosabb történése megérteni azt, hogy egyáltalán kik is vagyunk, de az is, hogy eldöntsük, kik akarunk lenni. Ez a fejezet segít a célok kitűzésében és megvalósításában, és foglalkozik a korszak legnagyobb kérdéseivel is: Mi az élet értelme? Mi a boldogság? Hogyan lehetek boldog?

Mikor fogalmazódott meg az ötlet az ÉnTérképem könyvek megírására? Talán már kamaszkorotokban is azt mondogattátok, hogy „de jó lenne, ha egy klassz könyv nekünk szólna?” :)

A weboldalon lévő blogunkon (A könyvek története) leírtuk, hogy miért kezdtük el a könyvírást az idén januárban, és azt is, hogy mióta érett a gondolat: Ria azt tapasztalta, hogy a fiataloknak nagyon sok kérdésük van, amire gyakran nem kapnak válaszokat, és sajnos megfelelő szakirodalom sem igen létezik nekik. Amit a blogban nem írtunk le, az az, hogy mikor jött rá Hajni a pszichológia fontosságára és hatalmára - ami valóban az ő kamaszkorához vezet vissza.

Hajni: 16 éves koromban jártam az akkori gimis osztálytársaimmal egy önismereti szakköre, amit két pszichológus vezetett. Számomra teljesen új volt ilyen tudatosan elgondolkodni és beszélni a belső világomról. Egyből elragadott a hatása és a benne rejlő lehetőség. Azóta érdekel a pszichológia. Tehát én biztos vagyok benne, hogy egy fiatalt igazán megérintheti a könyv tartalma, sőt! Nekem végül - bár eredetileg közgazdász lettem – coachként a munkám szerves részévé vált a könyvek témája. A coaching lényege, hogy segítem az ügyfelet – legyen az egyéni vezető vagy csapat – az önismeretük elmélyítésében, az álmaik és vízióik meghatározásában és az odavezető útkeresésükben.

Mennyi idő volt a kutatómunka és a megírás? Hogyan osztották fel egymás között a feladatokat?

Azt mondják, egy szakkönyv megírása nagyon hosszú időbe telhet a szükséges kutatás miatt; kivéve, ha valamivel régóta foglalkozol, és az évek óta felgyülemlett tudást jegyzed le. Ránk ez utóbbi volt igaz: összesen 60 éve foglalkozunk a témával, és egy sor pedagógiai, coach és tréner tanfolyamot, tréninget végeztünk és vizsgát is tettünk. Tulajdonképpen a munkánk része is a tartalom, így szerencsére elég sok alaptudással rendelkeztünk a témákról, és valószínűleg ez tette lehetővé, hogy 7 hónap alatt be tudtuk fejezni a könyveket. Mégis rengeteg munkaóra telt el kutatással a kötetek írása során. Számtalan könyvet olvastunk újra, a könyvtárból és a könyvesboltokból is egyre több magyar, angol és holland nyelvű kiadvány került haza Budafokon (Riáéknál) és Rotterdamban (Hajniéknál) is… Több száz cikket is el- vagy újra olvastunk - online és hagyományos forrásokból, angol, holland és magyar nyelven -, néha szinte a bőség zavarát érezve. Főleg, amikor a különböző írók vagy megközelítések egymásnak ellent mondtak.

Hajni: Volt, amikor félóra alatt szinte “kiömlött” belőlem egy téma első verziója. De olyan is volt, amikor 1-2 mondat megírása több órába telt, mivel időigényes lehet a tudásanyag felelevenítése, pontosítása, új ismeretek megszerzése is – miután a tudásunk lényegét velősen, érdekesen kellett megfogalmaznunk! Persze mindkét esetben az első változatot mindig sokszor átnéztük, átírtuk, igazítottuk a könyv többi részéhez.

A témák felosztása elég természetesen történt, mondhatni „adta magát”. Miután megegyeztünk a témákban, végigbeszéltük, megrágtuk a fejezetek pontosabb tartalmát, s azt is, hogy mit akarunk a mai fiataloknak átadni. Még az első beszélgetés végén megegyeztünk, ki, melyik témához tud hozzákezdeni legkönnyebben. Innentől csak úgy teltek az oldalak!  A munka során végig pillanatok alatt lett szinte mindennek írógazdája. Milyen előny is lehet, ha hasonló, de mégis különböző két testvér érdeklődése! Az elkészült tervezeteket megosztottuk egymással. Javítottuk, kiegészítettük, töröltük, újra megírtuk a témákat. Zoomoltunk, Teamsen dolgoztunk, Messengeren egyeztettünk – főleg esténként és hétvégén, háttérben a (többnyire) türelmes családunkkal. Közben márciustól Riának 5 hét otthonról, online tanítás - így több idő maradt a kutatómunkára is a könyvíráshoz.

Ha elkezdesz írni, magával ragad: az időd java részében ezen jár az agyad.  Feltöltött bennünket ez a fajta kihívás!

Az olvasók szerint mindkét könyv hiánypótló. Mi pontosan az az űr, amit betölt a piacon, és mit gondoltok, miért készül kevesebb kiadvány a témában? Láttok esélyt arra, hogy ez a jövőben pozitív irányban változik?

Mi tudtuk, hogy olyat alkotunk, amire nagy szükség van, hiszen ezért álltunk neki az írásnak. Mégis minden reményünket felülmúlta a fogadtatás, amely szerint olyan hiánypótlót alkottunk, ami úgy kell a magyar piacra, „mint egy falat kenyér” – tartják az olvasók. Szerintük nemcsak a kamaszoknak, de a szülőknek is érdemes elolvasniuk, mert ők is fognak tanulni belőle, és lesz mi alapján beszélgetniük a gyerekükkel ezekről a fontos témákról. Jelentkezett már osztályfőnök is, aki az egész osztályának vásárolt könyvet, illetve – a pedagógusok ötlete alapján és kérésére - készül a módszertanunkra alapuló osztályfőnöki- vagy etika órákra szánt Tanári kézikönyv is.

Nemcsak maga a fiataloknak szóló könyv hiányzik a könyvpiacról, de általában véve a tartalom is különleges! Mi a honlapunkon és a könyvekben is agykutatási és pszichológiai módszereket, újdonságokat, érdekességeket mutatunk be, amelyek praktikusan alkalmazhatóak. Ezekről sokan Magyarországon még csak nem is hallottak, - sőt sokszor nem is érhető el magyar nyelven ez a tudás -, így alkalmazni, megtanulni sem tudják őket. Ilyen például a mindkét kiadványban szereplő, Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem professzora által leírt fejlődési szemlélet. Erről nagyon fontos a magyar fiataloknak hallani ahhoz, hogy tudjanak hinni önmagukban. Mégis azt látjuk, hogy számukra megfelelően tálalva sehol sem jelenik meg, sem online sem offline felületen. Vagy Az ÉN térKÉPem könyvben a SZOKÁSOK RABJAI VAGYUNK? témánál megemlítjük, hogy új szokás kialakításakor vissza kell fognunk a régire irányuló késztetést - ezt a legtöbben tudjuk, érezzük. De az már kevésbé ismert, amiről szintén írunk, hogy erre a visszafogásra egy automatikusan induló cselekvés esetén csak 0,2 másodpercünk van! A kutatások kimutatták, hogy attól a pillanattól, hogy meglátjuk a csokit az asztalon (inger) az agyban 0,3 mp alatt megszületik a kívánság („hmmm...megeszem ezt a csokit”) és azután 0,2 másodperc múlva már el is indul a kezünk a csoki felé!

Az ÉN térKÉPem illusztrációja (Balázs Andrea illusztrációja)

A sokszor mobilon lógó fiatalok arról sem tudnak, hogy a közösségi média alkalmazásaiba, mint a Facebook vagy az Instagram, dopamin-alapú vonzást építenek a gyártók. Főként a 16+ verzió kötet ír le nagyon sok hasonló érdekes és fontos tudnivalót, és a weboldalunkon is szintén ezekhez hasonló, új és hasznos ismereteket fogunk folyamatosan megosztani. Reményeink szerint sok rendszeres olvasónk lesz ott is!

A témák, a fiataloknak szóló nyelvezet, és a találó vicces illusztrációk együtt szintén különlegessé, és a kamaszok számára érdekessé is teszik a könyveinket.

Az ÉN térKÉPem könyvek illusztrációja
(Balázs Andrea illusztrációja)

A vizuális kommunikációt azért is tartottuk fontosnak, mert az agykutatás eredményeiből tudjuk, hogy a képi megjelenítés és a metaforák is könnyítik a tartalom megértését és megjegyzését. Ezt is alkalmaztuk a könyv megalkotása során. Az agy evolúciójának folyamatát és a részeinek funkcióját például kiválóan el lehet magyarázni dr. Linden agykutató fagyis hasonlatával, amit aztán a könyvben végigfuttatunk - például az érzelmek témánál utalunk rá, hogy ha mérges vagy, akkor „beindul az agyi epergombócod” stb.

Köszönjük a beleolvasót, minket lenyűgözött a kiadvány! A hangvétel és a grafika abszolút megszólítja a korosztályt, a témavezetés és a motiváló feladatok kifejezetten izgalmasak. Bekuckózós, élvezetes könyveknek tűnnek, szerintem én is kitöltöm majd (Petra) :)

Amikor írtátok, rögtön megvolt az elképzelés a látványról, vagy azt a részt tervezőre bíztátok? Hogyan működik ez a folyamat: előbb a szöveg, aztán a kép?

Hajni: Már az első könyves megbeszélésünk alatt ezt mondta Ria: "Balázs Andreát kell megkérnünk az illusztrációra.” Akkor még nem tudtam, miért ilyen biztos benne, de persze bíztam az ítéletében, hiszen ő már írt könyvet fiataloknak, és dolgozott is Andival. Azóta már tudom, Andi nélkül a könyvek nem lennének ilyen jók!

A kérdésre válaszolva: igen, amikor írtuk a témákat, voltak az illusztrációra is ötleteink. Ezeket átadtuk, és voltak Msteams-es egyeztetéseink is, ahol röviden – szinte félmondatokban – elmondtuk a gondolatainkat és kívánságainkat. Én úgy éreztem, hogy ez alapján Andi nem fog tudni sok mindent csinálni. De hamar kiderült, neki ennyi elég… az átküldött word dokumentumból csodálatosan illusztrált témákat varázsolt már az első körben is! Én mindig meglepődtem, hogy mennyire eltalálta a lényeget. Ezenkívül a humoros illusztrációk miatt nemcsak érthetőbb, hanem élvezhetőbb is lett minden tartalom – mint említettük: a két fontos szempontunk az írás során.

Hajni, te Hollandiában coachinggal foglalkozol. Felnőttek is járnak hozzád? Hogyan képzeljük el egy napod?

Én belső tanácsadóként dolgozom a Shell központjában, ezért az én ügyfeleim felnőttek. Persze sokat coacholtam az öt gyerekünket is a kamaszkor során, és azóta is próbálok segíteni nekik! Minden nap más az én munkámban, hiszen nagyon különböző projekteket vezetek: az átszervezéstől, a változáskezelésen, kultúraváltáson, vezető- és csapat coachingon át, vezető képzésig mindenféle előfordul. Aránylag tipikusnak mondható a tegnapi napom, amikor reggel korán egy MSTeam alapú csapat coachinggal kezdtem egy Ázsia-szerte tevékenykedő vezetői csapatnak, aztán volt egy egyéni coaching ülésem egy orosz vezetővel (aki épp Szibériából telefonált be), majd napközben több órát töltöttem egy leányvállalat vízió-állítási folyamatának előkészítésével, ami prezentáció készítését, és a megközelítés elővezetését is magában foglalta (ez alkalommal az MSTeams felület másik felén levők Nigériában voltak), és este még éppen egy, a magyar Coaching Határok Nélkül közösség által szervezett webináriumot tartottam magyar coachoknak team coaching témában. Tehát egy nap alatt „meglátogattam” 3 kontinens 7 országát és mintegy 85 emberrel voltam kapcsolatban.

Mit jelent pontosan a coaching, és hogyan tudjátok ezt kamaszokkal alkalmazni?

A coaching során a coach feladata elkísérni valakit a változás útján, jó kérdésekkel felgyorsítva a folyamatot. Vagyis segít, hogy te magad jöjj rá a saját megoldásaidra. Miért fontos ez? Mert amire te ébredsz rá, az sokkal jobban a te megoldásod lesz, és nagyobb eséllyel fogod véghezvinni az így kialakított célokat és terveket.

Ria: A coaching remekül működik a kamaszoknál is. Ha a gyerekek problémákkal jönnek, akkor én kérdéseket teszek fel, amikre a fiatalok találják meg a választ. „Papolás” helyett önálló gondolkodásra, előrelátásra nevel, ami elengedhetetlen a jó döntések meghozatalához.

Ria, te évtizedek óta tanítasz, önismereti tréningeket vezetsz, és a ma egyre népszerűbb élménypedagógai módszerekben is jártas vagy. 2019-ben jelent meg az 5öst érő tanulási ötletek. Miről szól és kinek?

A tanulási technikákon kívül a hozzáállás, a célalkotás, az időbeosztás és a tanulási stílus meghatározása is helyet kapott a könyvben. Minden témához tippek, trükkök, és személyes történetek kapcsolódnak, amik velem, a családtagjaimmal, vagy a tanítványaimmal estek meg. Okulni lehet belőlük.

Én is komolyan veszem, hogy egy életen át tanulunk: ez a könyvem mindenkinek szól, aki tanul, tanulni akar, vagy tanulókkal foglalkozik, illetve él együtt.

Külön fejezet szól a szülőknek arról, hogy miként tudják gyermekeiket hatékonyan támogatni a mai magyar iskolai rendszerben. Szerintem ez is egyedülálló téma.

Olyan fiatalok is használhatják, akiknek tanulási nehézségeik vannak?

Igen, BTMN-es gyerekeknek (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség - a szerk.), figyelemzavarral küszködőknek például jól működik a POMODORO módszer, ahol tudják, hogy 20 perc aktív tanulás után mindig jön egy 5 perces szusszanás!

Példaértékű, hogy ilyen jól tudtok együtt dolgozni. Mi a titok? Mi kell ahhoz, hogy két vagy akár több ember jól együttműködjön?

Ha olyan könyvet írsz valakivel, ami többek között a jó kapcsolatok létesítését tanítja, ez el is várható😊 Hajni munkájának a része a minőségi kapcsolatok kialakítása: segíteni másoknak jobb kapcsolatot létesíteni ahhoz, hogy a partnerek vagy csapatok együtt el tudják érni a céljaikat. Nekünk egyébként mindig is jó kapcsolatunk volt egymással.

Hajni: Én azért születtem meg, mert Ria testvért szeretett volna… ezért alapból hálás vagyok neki! De a viccet félretéve, ő mindig is jó nővér volt, akire lehet mindenben számítani. Nagyon szeretem őt, és rendkívül fontos a szerepe Riának az életemben!

Sok mindenben különbözőek vagyunk, de az értékrendünk hasonló: fontos számunkra a család, a felelősség, a szeretet és az önzetlenség. Voltak nézeteltérések az írás során, de mint a könyvben is van szó róla, ez természetes: a jó és a rossz kapcsolatok között a legnagyobb különbség az, hogy milyen sikeresen tudnak a partnerek közösen konfliktusokat megoldani. Mi ilyen esetekben tudatosan használtuk a könyv módszereit. Amikor úgy éreztük, hogy valami nem stimmel, akkor például az ERŐSZAKMENTES KOMMUNIKÁCIÓ zsiráfnyelvén mondtuk el a másiknak, hogy mi a baj, és aztán az EGYEZSÉGKERESÉS lépéseit követve határoztuk meg, hogyan tovább. Ez mindig bevált!

Az Éntérképem kiadványok fontos önismereti tudást adnak a fiataloknak, ez nagyban segíti őket abban, hogy a társas helyzetekben helyt álljanak. Szerintetek lehet fejleszteni szociális készségeket önismeret nélkül is?

A szociális képesség arról szól, hogy meg tudunk felelni a társadalmi elvárásoknak különböző helyzetekben, értjük mi történik az emberi viszonyokban, és jól tudunk együttműködni másokkal. Ehhez szükséges a kommunikációs és konfliktusmegoldó képesség megléte, és fontos az együttérzés és a másokon való segítés hajlama is.

Vannak olyan területek, amit lehet fejleszteni önismeret nélkül: megtanulhatunk jobban kommunikálni vagy elsajátíthatunk konfliktusmegoldási módszereket anélkül, hogy önmagunk megértését növelnénk.

Ugyanakkor ahhoz, hogy valóban jelentősen tudjuk növelni a kapcsolataink minőségét az is fontos, hogy eléggé ismerjük önmagunkat is. Az ÉN térKÉPem harmadik fejezetében (ÉN MÁSOKKAL) részletesen írunk erről: konfliktusok esetén például legtöbbször arról van szó, hogy valamely szükségletünk sérült, és ezért leszünk mérgesek a másikra. Ezek a szükségletek legtöbbször mélyen eltemetve, félig tudatosan léteznek bennünk. Nem merünk, nem tudunk beszélni róluk. Dolgozni kell azon, hogy tisztábban lássuk, hogy mi és miért fontos számunkra, és az empátia alapja szintén az igények tudatos meglátása a másikban. A könyvben az ÉRTÉKRENDEM gyakorlattal még azt is meg tudják az olvasók határozni, hogy mi a számunkra különösen fontossá vált szükségletek, és ha ezt tudjuk, akkor könnyebb hosszú távon is jónak tűnő döntéseket hozni a kapcsolatainkban! A saját értékrend ismerete a boldog élet egyik alapja is, amiről a negyedik fejezetben (ÉN A JÖVŐBEN) van szó.

Szerintetek mi okozza a fiataloknak a legnagyobb nehézséget?

Gyakoriak a kapcsolati problémák, akár szülővel, barátokkal, vagy a szerelem terén. Ez nem csak a fiatalokra jellemző egyébként, hiszen mint a kapcsolatokról szóló harmadik fejezete indításánál megjegyezzük:

„Az életben az öröm és a fájdalom leggyakrabban a kapcsolatainkból ered.”

Ezeken kívül a 17 éves lányom szerint a közösségi média sok gondot okozhat... ő is rabja szinte, de ugyanakkor látja, hogy mekkora a befolyása, mennyi galibát és negatív érzelmet okozhat a különböző közösségi felületeken a fiatalokhoz érkező tartalom. Azt is elismeri, hogy sokkal jobb és hatékonyabb egy igazi személyes beszélgetés, de manapság ez kevésbé lehetséges és szokásos számukra.

Harmadiknak említeném a drogok és alkohol problémáját. A könyvek tesztelése során több tini is jelezte a kérdésünkre (Milyen témát hiányolsz a kiadványból?), hogy többet kéne beszélni ezekről, mert ez nagy és gyakori kihívás lehet a kamaszkor során. Ezért a 16+ verzióba több helyen is beillesztettünk ehhez kapcsolódó információt, idézeteket és tippeket.

Mit gondoltok a mai fiatalok érzelmi intelligenciájáról?

Nem új dolog, hogy a felnőtteknek negatív a véleménye a „mai fiatalokról”, mint például ez a csaknem háromezer évvel ezelőtt, Hésziodosz által feljegyzett megjegyzés is mutatja:

„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

A kamaszkor egyik fontos történése az agy „átalakítása”, mialatt még labilis az érzelmek kordában tartásának képessége. Nem csoda tehát, hogy nem mindig tűnik úgy, hogy magas az érzelmi intelligenciájuk: beszélünk is az érzelmi egyensúlyvesztésről, lobbanékonyságról is a KAMASZKORI AGYI FAGYI témánál.

Hogy mi jellemző általában a fiatalokra e téren, ami különbözik más generációktól? A mai fiatalok egyrészt többet hallanak és tudnak az érzelmi intelligenciáról, mint mi anno, és a szülők is többször kifejezik az érzéseiket, kimondják „szeretlek”, mint a mi szüleink tették. A tiniknek is jobban megengedett – és ha szerencséjük van, a szülők és tanárok által még stimulált is – az érzelmek megértése és kifejezése.

Ugyanakkor a közösségi média óriási szerepe az ő életükben megnehezíti ezen képességek fejlesztését, mert az érzelmi intelligencia arról szól, hogy felismerem a saját és mások érzelmeit, ami egy mobil képernyőjén a megjelenő üzenetet nézve nehéz, hiszen ez a képesség sokkal könnyebb személyes kapcsolat esetén.

Mely témák érdeklik mostanában leginkább a fiatalokat?

A kapcsolatokról nagyon sok kérdésük van a tapasztalataink szerint.

Bizonyos témákat nehéz a szülőkkel megbeszélni. Mit gondoltok, miért van ez, és kell-e ezen változtatni? Egy terápiás kapcsolatba milyen szintig lehet bevonni a szülőt?

Szerintünk egy jó kapcsolatban minden témát meg lehet beszélni... de persze a kamaszkor a leválásról is szól, és a kamasz sokszor pont azzal mutatja meg a függetlenségét, hogy nem oszt meg dolgokat, mert „nektek semmi közötök hozzá”. A szülőknek azt tudjuk javasolni, hogy maradjanak nyitottak, de ne erőltessék a beszélgetést. Viszont ha a tini egy problémával jön, akkor tartsák vissza egy kicsit az ítéleteiket - használva a könyvben leírt aktív hallgatás módszerének 7 elemét. Ha a fiatal úgy érzi, hogy meghallgatják, akkor szívesen megosztja a gondjait, sőt óriási szüksége van erre a támogatásra. Azt tartják, hogy ha a kamasz bármennyire is hajmeresztő, vagy a szülő számára elfogadhatatlan dolgokat tesz, amíg a kommunikáció működik, addig nincs nagy gond. Mert van esély arra, hogy megértsük és befolyásoljuk a gyerekünket (ha néha úgy is tűnik nem hallgat ránk az adott pillanatban, mégis sokszor hosszú távon, vagy másokkal szemben belátja az igazunkat), és hogy ha szükséges, praktikus segítséget nyújthassunk baj esetén. Ha nincs kommunikáció, egyikre sincs lehetőség.

Mi terápiát nem folytatunk, de a tapasztalat szerint, ha a szülő-gyerek kapcsolattal van gond, coaching esetén mindig hasznos bevonni a szülőt is a probléma megoldásba.

A blogotokon van egy Tippek és trükkök rovat, ami felcsigázott minket. Honnan jönnek oda az ötletek?

Hajni: én folyamatosan keresem az új ismereteket, gyakorlatokat, és szerencsére, mivel három nyelven kereshetem, rengeteg forrásom van. 15 éve jár nekünk otthon a magas minőségi, holland Psychologie magazin. Folyamatosan veszem és kölcsönzöm a könyveket, neten keresgélek, és az utóbbi években heti több tucat podcastot is meghallgatok. A munkám során is sok forráshoz jutok hozzá: a Shell sokszor a legújabb módszereket használja, és időnként még arra is lehetőségem van, hogy a témákban „guru”-nak számító, nemzetközileg elismert szakemberekkel együtt dolgozhassak. Így vezettem vezetői tréninget együtt Fred Koffmannal, a Consious Business könyv írójával, aki az MIT professzora volt, Mark Sears-szal, aki a kommunikáció professzora az Oxfordon, vagy Tony Schwartz-cal, aki a könyvben is megjelenő „személyes energiagazdálkodási szakértő”, és egy sor nagyvállalat vezetőinek segít ez ügyben. Nagy dolog ilyen nagy szakemberektől közvetlenül tanulni! Ezenkívül a European Organisation Design Forumnál elnökségi tag, az International Coach Federationnél pedig tag vagyok, és mindkettő a szakemberek fóruma, így ha valamire nem találok rá magam, ott biztos hallok az új érdekességekről. Ráadásul mi még otthon is sokszor ilyen témákról beszélgetünk, hiszen Ábel fiam agykutató doktorandusz.

Milyen platformon éritek el a legtöbb fiatalt?

Ezt még csak most kóstolgatjuk. Tervezzük a Facebook, Instagram és TikTok felületek használatát. Szívesen várunk ötleteket. Nagyon értékelnénk, ha az olvasók is segítenének a könyvekről az információt megosztani, hogy minél több fiatalhoz eljuthasson a tudás!

Nem árultok zsákbamacskát, beleolvashatunk a könyvekbe a honlapon. Ha valakinek mégis kérdése lenne, felkereshet titeket?

Igen, persze, a honlapunkon a kapcsolat oldalon, de akár a Facebook és az Instagram profilokon keresztül is szívesen várjuk a kérdéseket és kéréseket.

Szeptember23-án Budapesten, másnap Isaszegen lesz rendhagyó könyvbemutatótok. Mitől rendhagyó? Kit vártok ezen?

Csak annyit árulunk el: Az Első ÉN térKÉPem és Az ÉN térKÉPem köteteink bemutatóján ne számíts a hagyományos “mi beszélünk, te meg hallgatod” típusú eseményre – akárcsak a könyvek, természetesen ez is interaktív lesz! Mindenkit szívesen várunk, akit érdekel a téma (fiatal, szülő, szakember stb), és azokat is akik csak kíváncsiak, hogy mi fog ott történni.

Üzenjetek valamit a kamaszoknak – és a szüleiknek. :)

Ha citromot ad az élet, akkor csináljatok belőle limonádét! Vagy más szavakkal, a könyvben megjelenő idézettel:

Nagyon köszönjük, hogy válaszoltatok a kérdéseinkre, további sok sikert kívánunk!

Gina, Petra

*

Az ÉnTérKÉPem elérhetőségeit itt találjátok:

Honlap: Éntérképem

Facebook: Éntérképem

Instagram: ÉN térKÉPem

Lukács Edina könyves blogger a pihenésen kívül minden mással foglalkozik

Interjúsorozatunk következő részében Lukács Edinával, a Booktime könyvesblog írójával beszélgettünk, aki kamaszlány létére hatalmas inspiráló erővel hat a környezetére. Még csak tizenhét, de már most annyi dologgal foglalkozik, hogy nemcsak kortársait, de a felnőtteket is lenyűgözi kreativitása, lelkesedése és kitartása. 

Az olvasás népszerűsítése és a hazai íróközösség támogatása mellett számos izgalmas dologba belekóstolt. Mi emeljük kalapunkat előtte, és minden fiatalt arra buzdítunk, hogy bátran vágjatok bele bármibe, ami érdekel titeket! Edina a példa rá, hogy mindenre jut idő (néha még a pihenésre is).

"Nekem is talán az önelfogadás okoz/okozott gondot. De mára megtanultam, ha nem szeretem és tisztelem magam, akkor senki mástól se várjam ezt el. A másik ilyen a túlzott megfelelési vágy. Mindenkinek szeretnék megfelelni, de leginkább saját magamnak. Na azt a mércét nehezen ütöm meg."

Lukács Edina könyves blogger egyik kedvenc regényével

Nemrég töltötted a tizenhetet, de már most rengeteg dologgal foglalkozol a suli mellett. Hogyan telik egy átlagos napod? Létezik egyáltalán nálad átlagos nap?

Hát, nálam az számít átlagos napnak, ha pörgök vagy ezer dolgot csinálhatok és a nap végén kissé fáradtan ugyan, de elégedetten lazulhatok el.

Ha ez egy napivlog lenne, akkor én is úgy kezdeném azt, mint a többi vlogger. Reggel kómás kelés, üzenetek, kaja, kávé, kis olvasás/social media check és máris indulhat a nap. Amint leülök a gép elé az ID és a Ps vagy más Adobe program sírva fakad (munkától függ, melyiket kell használjam). Délután jó tinihez méltón játszok, aztán kettőt pislogok és este van, kell menni aludni.

Iskolaidőben ez az egész napos rutin pár órára redukálódik, így akkor az esti relaxációs játékot áldozom fel a haladásért. De nem bánom, imádom ezt a világot. :D

Aktívan részt veszel a magyar író-olvasóközösség vérkeringésében olvasóként, könyves bloggerként, hazaíró angyalként és szárnypróbálgató íróként. Mindemellett fotózol és táncolsz. Kihagytam valamit?

Nem, szerintem tökéletesen összefoglaltad, mikkel is foglalkozom. :D Bár a tánc már sajnos nem az életem része, de helyette viszont eljárok edzőterembe, mert szegény vállam már perelni akart a sok ülés miatt. :D

A listát talán a bétázás és a borítókészítés zárná. Az előbbit most élesztettem újra, utóbbit pedig gőzerővel tanulom. :D

Ennyi minden nem férhet bele huszonnégy órába. :) Hol töltöd az aksidat? Hogyan jut mindezekre időd iskola mellett?

Sehogy, a pihenés nálam nem szokás. :D Viccet félretéve, a „munkám” egyben a hobbim is, így az is feltölt valamennyire, de az igazi relaxálást az olvasás, nagyon fáradt napokon a sorozatok adják.

Iskola mellett pedig kompromisszumokkal és prioritási sorrend felállításával tudom leginkább működövé tenni ezt. Bár a jelentős online oktatásos időszak azért az ilyen jellegű hobbijaim virágzásához és megéléséhez jelentősen hozzájárult. Akkor sokkal könnyebb élni ezeknek a hobbiknak és beosztani az időmet.

Csatlakoztál a HazaÍrók angyalaihoz. Mit jelent “angyalnak” lenni? Mesélnél röviden arról, miért szólított meg téged ez a közösség?

A jelentkezésem története, enyhén fogalmazva nem lesz a következő felnőttríkató Disney mese alapja és inkább köszönhető az algoritmusnak, mint bármi másnak. Tehát egy unalmas Facebook görgetés közben megakadt a szemem Vyki kiírásán, hogy társat keres maga mellé. Tudniillik, hogy akkoriban egy hatalmas alkotóválság közepén voltam, a blogom akkorra már hónapok óta nem láttam, hasonlóképpen járva az írásaimmal is. Ebben az időben talált meg a poszt, ami egy égi jelnek hatott számomra. Jelentkeztem az esélytelenek nyugalmával és végül én voltam a legjobban meglepve, amikor engem választott Vyki a feladatra.

De a kissé önös érdek mellett végig a szemem előtt lebegett, hogy segíteni akarok. Tudtam, milyen helyzetben vannak a magyar szerzők és hittem benne, hogy a HazaÍrók az a lehetőség számomra, ahol új módokon támogathatom őket. És szerencsémre a megérzésem nem hagyott cserben, mert a HazaÍrókon keresztül olyan dolgokat is megvalósíthattam, amiről ezelőtt csak álmodni mertem. :D

És hogy mit jelent HazaÍrók angyalnak lenni? Nekem azt, hogy egy kicsit valóban angyal vagyok, hogy szárnyakat kaptam általa és valóra válthatom a legtitkosabb álmaimat, ezzel a magyar szerzőket szolgálva. De a HazaÍrók angyalnak lenni azt is jelenti, hogy kész vagy felborítani az alvási ciklusod, vagy nemes egyszerűséggel kihagyni az alvást, ha szólít a kötelesség és bizony le kell adni valamit. Lemondásokról és még inkább csodákról szól, amiket a szerzők, a történetek és a lányok által tapasztalhatok meg.

Milyen sorrendben jöttek nálad a hobbik? Melyikkel szeretsz mostanában legjobban foglalkozni?

Az olvasással kezdődött minden. Aztán jött az írás, a blogolás és a HazaÍrók zárta a sort. :D A HazaÍróknak köszönhetően szerettem meg a vágást, filmezést, podcast készítést és nem utolsó sorban a szerkesztést, ami talajt adott a jelenlegi legnagyobb szerelmemnek (persze az előbb felsoroltakkal együtt. :D), a borítókészítésnek, amire mostanában igencsak nagy hangsúlyt fektettem. De nem az én hibám, a borítók szólítanak. :D

A borítótervezés izgalmas folyamata

Van olyan ismerősöd, aki éppen az ellentéted abból a szempontból, hogy a kiskora óta elkezdett tevékenységre koncentrál?

Az érdekes az, hogy azon emberek, akik az életemben vannak, szinte kivétel nélkül „egy szelet belőlem”, szóval egy közös tulajdonság biztosan akad, nem is beszélve az érdeklődési körökről :D De ha nagyon mélyen elgondolkodom, akkor talán a legjobb barátnőm tökéletes válasz erre a kérdésre, ő kiskora óta lovagol.

Olyan is van, aki lusta? :) Szoktad őt noszogatni, hogy kipróbáljon új dolgokat?

Igen, olyankor bevetem az összes önmotivációs tippet. :D Meglepődik mindenki, ha azt mondom, irtó lusta vagyok (bár én az okos lusták közé szoktam sorolni magam), de ha elkap a gépszíj, akkor senki nem tud eltántorítani a munka mellől. Bár addig ugye el kell jutni. :D

Nálam a lustaság és az alulmotiválatlanság leggyakoribb oka a mentális és vagy lelki fáradtság. Engem nem kímélnek az ingerek a hobbim miatt se, így nem annyira ritka, hogy elfáradok és akkor maga a pápa se tudna annyit imádkozni, hogy elérje, én valamit is csináljak. Pár nap pihi után viszont újra ringben vagyok és kezdődhet minden elölről. :D

A covid miatt az elmúlt időszak sokkal elszigeteltebben telt, mint korábban. Mit tapasztalsz, mennyire vetette ez vissza kortársaid kapcsolatait és szabadidős aktivitását? Volt haszna is a hangsúlyosabb online jelenlétnek?

Szerintem elég erős nyomott hagyott rajta. A környezetemben, sőt a saját életemben is azt tapasztalom, hogy a baráti körök jelentősen redukálódtak, ez az időszak ugyanis fantasztikus próbája volt a kapcsolatoknak. Talán ez a legjelentősebb változás. Ami a kapcsolatokat illeti, azt látom, hogy nagyon digitalizálódtak, kevesebb a személyes találkozás. Ez bizonyos szempontból pozitív, míg másból nagyon negatív. Egy közös kávézás varázsa szerintem semmiképpen nem fog átjönni Zoomon.

A masszív online jelenlétnek inkább a hátrányát látom, mint előnyét. A különböző közösségek, online felületek toxikussá váltak. Az emberek elmagányosodtak, a szorongásos és depressziós emberek száma pedig az egekben, sőt most is növekvő tendenciát mutat. Ezek tükrében a net már nem is tűnik olyan barátságos helynek, főleg nem egy tartalomgyártó szemszögéből, az új emberek miatt, akik az összes frusztrációjukat rajtuk vezetik le sajnos.

Milyen közösségi fórumokon lehet új hobbikat megismerni, esetleg új embereket?

Új emberek megismerésére szerintem bármelyik közösségi média felület tökéletes lehet. Ismertem én meg embereket Facebookon, különböző csoportokban, Instagramon a bookstagram által, de pl. az egyik legjobb barátnőm a Wattpadnak „köszönhetem” és az egyik béna irományomnak. :D

Új hobbik találására is alkalmasak ezek a felületek szerintem. Az internet talán legnagyobb előnye az, hogy olyan dolgokat láthatsz, amikre másképpen talán esélyed sem lenne. Ez igaz a hobbikra is. :D

Ha valaki nehéz helyzetbe került, sokat segíthet, ha vannak körülötte barátok, családtagok, akik kizökkenthetik őt ebből. Mit gondolsz erről? Voltál már olyan helyzetben, hogy te segítettél valakit motiválni, akár csak azzal, hogy ajánlottál neki egy jó könyvet? Neked mi segít ilyenkor?

Teljesen egyetértek ezzel az állítással. Sokat köszönhetek mind a családomnak, mind a barátaimnak, akik valahogy mindig tudják mit kell mondani nekem. :D

És igen, nem ritka nálam, hogy én vagyok a támogató fél, aki igyekszik lelket önteni valakibe vagy éppen motiválni. Az olvasással csak fertőzni szoktam embereket, a Messenger max karakterszámát feszegető szövegeimmel szokott összejönni az emberek összerakása. :D

Szerinted mi jelenti kortársaidnak a legnagyobb nehézséget? Személy szerint neked?

Önelfogadás az egyik legnagyobb, de utána nem sokkal marad le a megfelelési kényszer és az, hogy nem találják helyüket. Ezeken pedig a közösségi média habos-babos, tökéletes világa csak ront.

Nekem is talán az önelfogadás okoz/okozott gondot. De mára megtanultam, ha nem szeretem és tisztelem magam, akkor senki mástól se várjam ezt el. A másik ilyen a túlzott megfelelési vágy. Mindenkinek szeretnék megfelelni, de leginkább saját magamnak. Na azt a mércét nehezen ütöm meg. :D

Kitől kérhettek segítséget ilyenkor? Hova fordulhattok?

Ez egyénfüggő. Nekem a család és a barátok mind állnak rendelkezésemre bármilyen kérdésem van, ugyanis szinte mindenki a baráti körömben idősebb, mint én. :D

Nyilván folyamatosan változik az érdeklődésed. Három évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy mára ennyi mindenbe belefogtál? Hogyan látod magad öt év múlva?

Őszintén szólva egyáltalán nem, de éppen ezért vagyok egy kicsit büszke magamra, hogy egy technikai analfabétaként képes voltam megtanulni ezeket a dolgokat és elértem idáig. Hogyan látom magam 5 év múlva? Na ez egy jó kérdés. :D Valószínűleg egyetemista leszek, de a hobbim azt semmiképpen nem szeretném engedni. Ha pedig bejön a tervezgetés, akkor a grafikusi utam is járom. :D

Van példaképed?

Nincs, sosem lett jó vége, ha avattam egyet. :D De azért a szüleimre és a nagyszüleimre mindig felnézek azért, amit elértek és ahogy elérték.

Mi lenne a te különleges képességed, ha létezne a világunkban természetfeletti? :)

Lassú olvasás Xdd Igazából valami különlegeset szeretnék, például Aurora Aurorájának (Aurora Lewis Turner: Névtelenek - a. szerk) képességét elfogadnám, így legalább gyorsabban haladnék mindennel is. Neki az a képessége, hogy bármit, amit a papírra vet, megvalósul.

Milyen érzés, amikor újat mutathatsz valakinek vagy bevonhatod őt a saját időtöltésedbe?

Fura, parás és mégis csodálatos. Csak néha hajlamos vagyok annyira belelendülni a magyarázatba, hogy szegény áldozat csak pislogni bír xdd

Sokakban felmerülhet az a gondolat, hogy aki túl sok mindennel foglalkozik, az semmivel nem foglalkozik igazán. Te mit gondolsz erről?

Ez az állítás, azt mondom, egyénspeciális. Én sok mindennel foglalkozom, de mindig minden körülmény között a legmagasabb minőségre törekedek, ami bár időigényesebb, mégis ez az alap nálam. Éppen ezért kell prioritási sorrendet felállítanom, hogy azon az adott napon mivel foglalkozom, ha nem, káosz lenne. Általában ami hátra szorul, az a játék, de dolgozom ezen is. :D

Van már elképzelésed a pályaválasztásról? Segít benne az, hogy ennyi mindent kipróbálsz?

Hát, mióta ennyi mindennel foglalkozom, a pályaválasztás valahogy megnehezült. :D Túl sok helyen és területen tudom elképzelni magam. De a standard orvosi egyetem mindig opció marad.

Kaptál már olyan visszajelzést, hogy valamit kimondottan a te ajánlásodra próbáltak ki?

Ha a könyvek számítanak, akkor igen. :D Bár emlékeim szerint más dologgal is fertőztem meg embereket, olvasással mindenképpen.

Üzenj valamit a kortársaidnak – és a szülőknek, felnőtteknek :)

Senkinek ne akarjatok megfelelni, kizárólag magatoknak. Ti legyetek önmagatok legnagyobb vetélytársai és egyben azok, akik a legjobban tisztelitek és szeretitek magatokat. Ne higgyetek a hangoknak, a csalfa tükörképnek. Csodálatosak vagytok és ha erősen akarjátok, bármire képesek. Ne féljetek nagyot álmodni és ne féljetek a kudarctól, mert az a legjobb tanítómester. Fájni fog, padlóra küld, de ha felálltok és küzdötök, az a bizonyos gyümölcs be fog érni. :D

Szülők és felnőttek, ne feledjétek, hogy ti is voltatok gyerekek és tinédzserek. Hallgassátok meg a fiatalokat is, az ő véleményük is ér annyit, mint a tiétek, még akkor is, ha csak „egy kölyök”. Támogassátok és szeressétek őket, de közben hagyjátok, hogy elkövessék saját hibáikat, hogy tanulhassanak. Ne fosszátok meg tőlük. Végezetül pedig ne bántsátok őket, egy-egy kudarc után (itt főleg az iskolára gondolva), inkább vigasztaljátok és bátorítsátok, hogy következő alkalommal a maximumot hozza ki magából.

Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést és válaszoltál a kérdéseinkre!

Gina, Petra

*

 A Booktime blogot könyvajánlókkal, interjúkkal, izgalmas témákkal itt találod:

https://booktime26.blogspot.com/

 https://www.instagram.com/book_time_26/

 https://www.facebook.com/Booktime-844267415947289