Kubina Zita bebizonyította, hogy az írást sosem lehet elég korán kezdeni

Egy újabb fiatal tehetséget van szerencsénk megismerni Kubina Zita személyében, aki még középiskolás, de már az Irodalmi Jelen is felfigyelt verseire.

"Egyre több ember vár el tőlünk egyre több dolgot, és így ez egyre nehezebbé teszi azt, hogy elégnek lássuk magunkat. Külsőleg és belsőleg egyaránt. Szerintem ez egy olyan harc, amit nap mint nap minden fiatal megvív azért, hogy tudjunk többek lenni, mint megfelelni vágyók."

Kubina Zita az Irodalmi Jelen folyóirattal

Gina: Tizenhatéves vagy, de már több versed megjelent az Irodalmi Jelen hasábjain. Úgy tudjuk, határozott elképzelésed van a jövőről, szorgalmasan tanulsz, mellette ontod magadból a verseket. Mióta írsz verseket?

Óvodásként sajátítottam el fizikailag az írást, már akkor vonzott az alkotás: fordított S betűkkel, meg nagy nyomtatott betűkkel írtam a kis történeteket. Igazából ez mindig jelen volt az életemben, nagyon természetes volt az, hogy én írok. Később realizáltam, hogy ez mégsem annyira természetes mindenkinek, és van, akinek nincs késztetése az írásra. Akkor gondolkoztam el azon, hogy komolyabban foglalkozzak vele, és nagyobb energiát fektessek bele.

Petra: Megmutattad szüleidnek is ezeket a verseket, vagy bárkinek?

Nagyon sokáig nem mutattam meg másnak a verseimet. Szerintem pár éve kezdtem el barátaimnak meg ismerősöknek megmutatni.

Gina: Hogyan néz ki nálad az alkotás folyamata? Van saját idősávod, amikor írsz, megtervezed a versek felépítését, vagy akkor írsz, amikor éppen ihletet kapsz?

Igazából régebben úgy volt, ha volt egy ihletettebb időszak, vagy nap, akkor írtam. 2019-ben eldöntöttem, hogy szeretnék tudatosan alkotni, és mindennap leülni írni. Nem az ihlettől tenni függővé, hanem attól, hogy ez része az életemnek meg a rutinomnak.

Gina: Mi inspirál a témaválasztásban?

Gyakorlatilag minden. Nagyon hétköznapi dolgok ihletnek meg, amin sokan szerintem nevetnének is. Van olyan, hogy egy koszos tányér a mosogatógépben, vagy a kaktuszom, ami a túllocsolás miatt megrohadt. Egyszer arról írtam novellát, hogy utaztam hazafele az ötös buszon, és a nagy tömegben elkezdtem érezni egy ilyen furcsa, májasszerű illatot. Körbenéztem, és láttam, hogy egy fiú nagy élvezettel, nagyon gyorsan falja be az ebédjét egy műanyag dobozból. Annyira felvidított, hogy hazáig mosolyogtam a maszk alatt, aztán gyorsan megírtam.

Petra: De jó, akkor jó nyitott szemmel jársz a világban.

Hát igen.

Gina: Milyen versformában alkotsz? Ez eldől előre egyáltalán?

Többnyire szabadverset írok. Rímeket annyira nem szoktam használni, azt gondolom, amiatt is, mert én még nem vagyok annyira tapasztalt és gyakorlott a költészetben, és a rím még inkább kötöttséget jelent, mint szabadságot. Viszont vicces, hogy a szabadvers formában a ,,szabadság” mégis ad paradox módon egy lüktetést, meg egy ritmust, amibe, ha egy-két sor után belehelyezkedek, akkor olyan dolgokat tud belőlem kihúzni, amit egy próza mondjuk nem tudna.

Petra: Szavalni is szeretsz?

Igazából régen nagyon szerettem, mert sokáig érdekelt a színjátszás meg a színház, viszont ahogy változtam meg jobban megismertem magamat, úgy rájöttem, hogy én csendesebben, magamban élem meg a világot, és sokkal jobban le tudom írni, meg tudom fogalmazni, azt, amit közvetíteni szeretnék a művészet által otthon, így magányomban, mint több ember előtt úgy, hogy beszélek. Úgyhogy, már kevésbé szeretek szavalni, de másokat hallgatni, színházba járni azt nagyon.

Gina: Akkor ezek szerint felolvasni sem szereted a saját írásaidat?

Nem igazán, de hogyha úgy adódik, vagy valaki megkér, akkor azért megteszem.

Petra: Milyen érdekes, hogy mondtad a színjátszást, mert közbe is akartam szúrni egy  kérdést, hogy nem gondoltál esetleg arra, hogy színjátszást tanulj? Mert olyan szépen ejted ki a szavakat, olyan szépen artikulálsz.

Gina: És zenélsz is. Milyen hangszeren játszol?

Nyolc évig zeneiskolában tanultam zongorázni, illetve itthon magamtól megtanultam gitározni és ukulelézni, és ez utóbbi a kedvencem. Nagyon sokat éneklek ukulelével, szinte mindennap előveszem azt a hangszert.

Gina: De izgalmas! Verseidet is szoktad énekelgetni?

Hogyha verset írok azt nem, viszont olyan van, hogy írok egy dalszöveget kifejezetten erre a célra.

Petra: Léptél már fel ilyen dalocskával?

Nem.

Zita kedvenc hangszere az ukulele

Gina: Tényleg nagyon sokoldalú vagy. Szerinted mennyire népszerűek a versek manapság? Mik a tapasztalataid, a kortársaid szívesen olvassák őket?

Én nagyon örülök neki, hogy azt tapasztalom, egyre népszerűbb, meg egyre divatosabb az, hogy verset olvasunk, és remélem, hogy ez így fog folytatódni továbbra is, és természetesebb, meg elterjedtebb lesz az, hogy valaki egy verseskötettel, vagy egy regénnyel a hóna alatt megy a városban, vagy az utcán.

Gina: Már említetted, hogy 2019-ben elhatároztad, hogy tudatosan foglalkozol az írással. A Baár-Madas Református Gimnáziumban tanulsz magyar-kommunikáció tagozaton, és Lackfi János kreatív írás csoportjához is csatlakoztál. Ez ennek az elhatározásnak eredménye lett? Segített valaki valaki ebben a döntésben?

Hatosztályos gimnáziumba járok. A felvételikor az vonzott nagyon, hogy volt lehetőségem magyar-kommunikáció tagozatra jelentkezni. Régóta tudtam, hogy - bár a reál tárgyakat is szeretem- erősen humános beállítottságú vagyok. Illetve az is számított a gimnázium választásakor, hogy ebbe az intézménybe jártam általános iskolába is, így már ismertem az épületet, a tanárokat.

A kreatív írást illetően én nem lettem volna olyan bátor, hogy magamtól jelentkezzek egy kurzusra, viszont a szüleimtől ezt kaptam karácsonyi ajándéknak. Nagyon örültem neki. Jó volt, mert nem nekem kellett elég bátorságot szereznem, hanem valaki segített. Azóta már a harmadik kurzusomat csinálom Jánosnál, és nagyon-nagyon sokat segít, úgy érzem, hogy nagyon sokat tanulok, meg sokat segít az, hogy egy kreatív meg szerető közösségnek lehetek a tagja.

Petra: Regényírásban, vagy novella írásban is gondolkodsz a jövőben, vagy egyelőre csak a versek?

Vicces, mert amúgy nekem inkább a próza a terepem. Úgyhogy nagyon érdekes, ha tényleg átgondolom, több versem jelent meg, mint prózám. Eddig novellám az Újforrásnál meg a Magyar Naplónál jelent meg, de több verset publikáltam egyértelműen. Igazából régen, amikor még nagyon kicsi voltam, mindig a regényírással foglalkoztam, de csak úgy elkezdtem, aztán abbamaradt a procedúra. Elkészült regényeimből négy van eddig, és most is dolgozom egyen. Talán az utóbbi kettő az, amin még szeretnék javítani, meg amit egyszer lehet, hogy elküldök valahova. De ez egy nagy álmom, hogy majd egy regényem megjelenjen. Illetve novellákat is írok, igen. Abból viszonylag sokat, mivel ugye Jánosnál is ezt szoktunk, úgyhogy novellám is sok születik,

Gina: Kortársaidtól milyen visszajelzéseket kapsz az írásaidra? Esetleg az osztályodban többen is írnak vagy foglalkoznak valamilyen művészettel?

Őszintén szólva annyira nem szoktam ezt híresztelni, hogy most megjelent egy versem, inkább az érdeklődőknek és a barátoknak elmondom, meg megosztom a saját facebook oldalamon, és aki látja, vagy akit érdekel el tudja olvasni. A magyartanárom és az olasztanárom az, aki szokta rendszeresen olvasni a verseimet, meg az írásaimat. És tőlük pozitív visszajelzést szoktam kapni, aminek amúgy nagyon örülök, mert az ő támogatásuk nagy szerepet játszik abban, hogy tudok írni, meg ebben előrehaladni. Viszont volt már olyan, hogy kortársaimtól kaptam üzenetet, hogy jólesett nekik olvasni egy versemet, vagy hogy megfogalmaztam egy olyan gondolatot, ami bennük is megvolt, csak nem tudták leírni, és ezek annyira jólestek, mert szerintem ez az igazi büszkeség, amikor eszköz tudok lenni abban, hogy valaki közelebb kerüljön önmagához, meg a saját gondolataihoz, azáltal, hogy én mondatokba fogalmazom a sajátjaimat.

Petra: Nyilvánvalóan szereted az irodalmat, no de furdalja az oldalunkat a kíváncsiság: mi a véleményed a kötelező olvasmányokról? Szereted őket olvasni?

Igen, hát ez egy nagyon kényes téma. Nehéz, mert azt gondolom, nagyon fontos, hogy ismerjük a klasszikusokat, meg tisztában legyünk velük. Én néhány műnél úgy érzem, hogy túl korán kerül a kezekbe. Ilyen például A Pál utcai fiúk, ami nagyon-nagyon jó regény szerintem, és nagyon sokat jelentett először is, amikor olvastam, ötödikesen. Viszont azt éreztem, hogy habár egy nagyon jó olvasásélmény volt, még nem értettem igazán a lényegét, az csak évekkel később csapódott le bennem. És ez más művekre is igaz talán, hogyha kicsit később olvasnák a diákok, akkor lehet, hogy több értelme lenne, vagy több kedvük lenne hozzá.

Gina: Akkor te is fontosnak tartod, hogy a klasszikusokat és a szépirodalmat ismerjék a fiatalok, csak időben kicsit el kellene időben csúsztatni.

Igen. Illetve hát, nyilván vannak olyan művek, amit nem annyira fontos, hogy olyan részletesen ismerjünk, de erről nem nekem kell döntenem.

Petra: De ha te dönthetnél, mit tennél be kötelezőnek?

Mindenképp több kortárs irodalmat olvastatnék a diákokkal. Mert néha azt érzem, amikor valakivel beszélgetek, és azt mondja, hogy ő utálja az irodalmat, hogy az, amit az iskolában látunk az irodalomból, az igazából csak egy része, és ez alapján ítéli meg sok ember, ,ezért nem olvas. Hiszen amikor kikerül az iskolából, végre megszabadul az irodalomtól, pedig igazából az irodalom sokkal több, mint ezek a nehezen olvasható, régies művek. Szóval mindenképpen kortárs, huszadik századi műveket. Illetve talán, tanárként több választási lehetőséget adnék, hogy érezhessék a diákok, az ő döntésük az, mit olvasnak.

Petra: Szerintem ezzel nagyon egyet tudunk érteni. És ha márt itt tartunk neked kik a kedvenceid? Költők, írók például.

Huszadik század költőit, meg íróit nagyon szeretem. Szóval gondolok itt Szabó Magdára, József Attilára, Radnótira, Pilinszkyre, Szabó Lőrincre, meg a többiekre. Őket nagyon is tudom ajánlani a kortársaimnak is. Mert habár valamennyire régebben keletkeztek ezek a művek, mégis annyira közeli, annyira aktuális az összes, legalábbis nekem. Meg kortárs irodalomból, ha magyar irodalomról beszélünk, én nagyon szeretem Finy Petrát, Lackfi Jánost, ugye, Dragomán Györgyöt, Szabó T. Annát, meg szerintem még nagyon-nagyon sok tehetséges fiatal költő meg író van, érdemes figyelni a kortárs irodalmat.

Gina: Milyen zsánerben szeretsz olvasni? Inkább a szépirodalmibb témákat szereted, vagy esetleg a szórakoztató irodalomból, mondjuk a romantikust, vagy fantasyt, vagy sci-fit, vagy ilyesmit?

Régebben általában szórakoztató irodalmat olvastam, romantikus könyveket, de főleg az utóbbi években nagyon próbálok figyelni arra, hogy szépirodalmat is olvassak. Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok emellett szórakoztató irodalmat, fontosnak tartom az egyensúlyt. Például Most, hogy nagyon sok szépirodalmi könyvet olvastam, olvasok egy kis könnyedebb romantikust, ami kicsit felüdít. Én nagyon kevés fantasyt olvastam eddig, amit sajnálok, mert szeretnék tájékozottabb lenni a témában.

Gina: Úgy tudjuk, hogy balettozol is. Ennek milyen szerepe van az életedben?

A tánc az nagyon fontos számomra, meg úgy önmagában a sport. Én sokáig úsztam, aztán hat évig szinkronúsztam, viszont volt egy sérülésem, és így abbahagytam a versenysportot. De utána visszamentem balettozni, mert a szinkonúszás mellett heti egyszer jártam balettra, kiegészítésként. Most már kizárólag balettozom, szóval csak azt csinálom önmagában. Nagyon-nagyon fontos számomra, azt érzem, hogy amikor mozgok, akkor tudok igazán kikapcsolni. Kattog mindig az agyam, nagyon túlgondolós ember vagyok, és amikor táncolok, meg mozgok és a testemre figyelek, összhangba hozom mindenemet, akkor tényleg teljesen ki tudom engedni a gőzt. Meg rendezem a gondolataimat, és ez amúgy jó hatással van az írásra is. Mostanában nem nagyon tudtam táncolni, mert lesérültem megint, úgyhogy ennek a hiányát nagyon érzem, és ez az írásban is meglátszott, érdekes módon. Viszont ettől függetlenül volt, hogy bementem a balettsuliba mankóval, és akkor vagy csináltam valami gyakorlatot oldalt, vagy beszélgettem a többiekkel, ott is egy nagyon jó helyen vagyok. Úgyhogy nagyon örülök ennek, mert támogató az a közeg, ahol vagyok, remélem, hogy hamarosan újra visszamehetek táncolni.

Petra: Hát drukkolunk, és gyors gyógyulást.  (Némó vakkantással csatlakozott a jókívánsághoz.)

Gina: Szabadidődben mivel szeretsz még foglalkozni? Van egyáltalán mindezek mellett szabadidőd?

Nincs sok, gyakran hiányzik, de ilyenkor, ha belegondolok, nem bánom, hogy ilyen nagyon sűrű, meg mozgalmas, sokszor rohanó az életem. Olyan típusú ember vagyok, aki állandóan csinálna valamit. Folyamatosan hajtom magamat, és egyébként néha tudatosan figyelmeztetnem kell magamat, hogy Zita, most ülj le, most pihenj egy kicsit. De hogyha tényleg van egy kis szabadidőm, akkor énekelek, vagy ha nyár van, akkor szörfözöm. Mert egyébként ez a nyári sportom. Sokat vagyunk a Balatonon, és szerencsés vagyok, hogy gyakran tudok a vízre menni. És egyébként vicces, mert onnan lehet tudni, ha aggaszt valami, vagy valamin rágódom, hogy fogom a deszkát meg a vitorlát és kimegyek a vízre. Nagyon kell nekem az a csendesség meg nyugodtság, meg ez a kapcsolódás a természettel, elemekkel; ilyen nagyon egyszerű létforma. Ilyenkor születnek meg bennem a legnagyobb döntések, meg a gondolatok. Meg ilyenkor tudok egyébként a legjobbakat beszélgetni Istennel, imádkozni, úgyhogy ez egy nagyon fontos idő a számomra.

Petra: A családod biztosan mindenben támogat. Van olyan tevékenység, amit szüleid javaslatára kezdtél el? A karácsonyi ajándék ugye ilyen.

Igen, az írás tulajdonképpen ilyen dolog, mert sosem kellett unszolni, hogy írjak, viszont a bátorítást mindig a szüleimtől kapom. Ők voltak azok, akik akkor, amikor a színjátszás felé nyitottam jobban, mondták, hogy ők úgy látják, mégis inkább az írás lenne az én terepem, abban tudnék jól kiteljesedni. És egyébként azért nagyon hálás vagyok, hogy olyasmi lehet az álmom, amit ők is teljes mértékig támogatnak, meg őket is büszkévé teszi, és örömöt szerez a számukra.

Gina: A covid miatt az elmúlt időszak sokkal elszigeteltebben telt, mint korábban. Mit tapasztalsz, mennyire vetette ez vissza a kortársaid kapcsolatait és szabadidős aktivitását? Neked miben változtak a kapcsolataid?

Nagyon sokaktól hallom, hogy megromlottak a kapcsolataik a covid miatt. És érdekes, hogy rám ez annyira nem jellemző. Én inkább a pozitív hatását tapasztalom, hogy azok a barátságok meg kapcsolatok, amik nagyon fontosak meg erősek, azok csak még inkább elmélyültek, még értékesebbek lettek a számomra. Úgyhogy nekem abszolút pozitív irányba terelte ezt.

Petra: Ha már itt tartunk, ugye ez egy nehéz időszak volt. Mit gondolsz, úgy egyébként, a kortársaidnak mi a legnehezebb mostanában? Itt nem csak a covidra gondolunk, hanem úgy egyéb, korspecifikus nehézségekre. Mit tapasztalsz, mik a nehézségek?

Szerintem a legnehezebb dolog, számunkra a megfelelés. Mert természetes módon ott van a családunk, a barátaink, tanáraink, akiknek meg kell felelni, de ott vannak a saját elvárásaink is. Egyre több ember vár el tőlünk egyre több dolgot, és így ez egyre nehezebbé teszi azt, hogy elégnek lássuk magunkat. Külsőleg és belsőleg egyaránt. Szerintem ez egy olyan harc, amit nap mint nap minden fiatal megvív azért, hogy tudjunk többek lenni, mint megfelelni vágyók.

Gina: Szoktál erről beszélgetni kortársaiddal? Ezt a témát ti szoktátok boncolgatni?

Igen, ez szerintem nagyon sokszor előkerül mostanában. Meg olyan is előfordult, hogy tanórán is beszéltünk erről, ami számomra nagyon jó volt.

Gina: Kihez tudtok fordulni tanácsért? Egy ilyen pedagógushoz, és a szülőkhöz, de kihez még?

Eleve azt gondolom, hogy segítséget kérni nagyon nehéz, és én amúgy nagyon hálás vagyok a társadalomnak, hogy ez egyre inkább elfogadottabb, meg egyre inkább buzdít rá mind a média, mind az, hogy az iskolákban most már vannak iskolapszichológusok, mentálhigiénés szakemberek vagy lelkigondozók, akik tudnak ebben segítséget nyújtani. Szóval ez már szerintem mindenképpen nagy dolog, hogy megvan a bátorítás és a lehetőség arra, hogy szakszerű segítséget kérjünk. De úgy gondolom, hogy ami segítséget megkaphatunk tanároktól vagy felnőttektől – és jó, ha megkapjuk – az a megértés és a pozitív megerősítés, mert nagyon szüksége van rá a fiataloknak.

Petra: Van példaképed?

Azt kell mondjam nincsen egy konkrét személy, aki a példaképem lenne. Inkább azt mondanám, hogy tulajdonságokban vagy mozdulatokban vannak, akik előttem járnak. Hogy példát említsek, felnézek például a balett tanáraimra, azért, mert végtelenül kedvesek, a nővéremre, mert nagyon törődő, vagy a nagypapámra, mert nagyon elkötelezett a munka iránt, vagy egy barátnőmre a közvetlensége miatt, megint más barátaimra a hitük miatt, és ezt még nagyon sokáig sorolhatnám.

Petra: Mi lenne a te különleges képességed, ha létezne a világunkban természetfeletti? :)

Vicces volt, mert ezen a kérdésen nagyon sokáig gondolkodtam. Ebből is látszik, hogy még nagyon tájékozatlan vagyok a fantasy témakörben, mert nem tudtam semmilyen kreatívat kitalálni. Viszont arra gondoltam, hogy ha lehetne valamilyen képességem, akkor az az lenne, hogy bármikor tudnék vizet varázsolni, hullámokat magam elé, és akkor szörffel tudnék közlekedni.

Gina: Üzenj valamit a kortársaidnak – és a szülőknek :)

Én azt üzenem, hogy ne féljünk a nehézségektől, mert az élet meg a kamaszkor nagyon nehéz, és gyakran érzem azt, és biztos mások is így vannak vele, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, hogy nem vagyok kontrollban, de sokszor tapasztaltam azt, hogy Isten ilyenkor is kontrollban van és a nehézségekből a végén csodálatos dolgok jönnek ki, és nagyon nagy tanulságok. Úgyhogy szerintem csak próbáljuk meg megélni azt, ahogyan formálódunk a mindennapokban, meg a nehézségekben is.

Nagyon örülünk neki, hogy vállaltad az interjút és beszélgethetünk egy ilyen fiatal tehetséggel. Köszönjük szépen!

Gina, Petra

*

Kubina Zita elérhetőségeit itt találjátok

Kubina Zita facebook oldal