Balog Edina Annával beszélgettünk, a Kamasztér Alapítvány megálmodójával

Interjúsorozatunk következő részében Balog Edina Anna volt a vendégünk, aki azért álmodta meg a Kamasztér Alapítványt, hogy rávilágítson a fiataloknak a saját értékeikre.

"Jelenleg a változás és a változásban rejlő bizonytalanság az, amit nehezen élnek meg a fiatalok. Ez érthető is, hiszen ebben a korban igen nagy szükségük van a biztonságra, azaz hogy biztonságos keretek között bontogassák szárnyaikat, ismerjék meg magukat és gyűjtsenek tapasztalatot a világról."

Balog Edina Anna (fent középen), a Kamasztér Alapítvány elnöke önkénteseivel (forrás: kamaszter.hu)

Mutasd be, kérlek, mi az a Kamasztér, milyen tevékenységekkel, programokkal foglalkoztok!

A Kamasztér a kamaszok életminőségének javítását tűzte ki célul. Ezen leginkább a belső készségek és képességek fejlesztését értjük, az érzelmi intelligenciát és azt a mentális erőt, amire egy kamasznak szüksége van ahhoz, hogy saját magával és a környezetével jól kijöjjön. Elfogadó, megértő, toleráns legyen a kapcsolataiban, megfelelő önbizalommal rendelkezzen. Vegye észre a jót és ennek tudjon örülni. Ehhez támogató környezetre van szükség, amit igyekszünk programjainkban megvalósítani.

 Hogyan született meg az alapítvány ötlete? Mi volt a fő célja?

Az alapítvány személyes indíttatásból jött létre. Amikor kamasz gyerekeim voltak, észrevettem, hogy számos olyan társuk van, akik kilógnak a sorból, akik jó képességgel rendelkeznek, de az iskolában alulteljesítenek. Kezdetben ezeknek a gyerekeknek mutattuk meg, hogy ők is értékesek. Gondolkodtató játszóházunkba játékmesterként vontuk be őket, ezáltal elismerést és sikerélményt szereztek. A mai napig ez az alaptevékenységünk, amit iskoláknak és egyéb intézményeknek kínálunk.

Mára igen sokféle segítséget nyújtotok a fiataloknak és szüleiknek egyaránt. Például, vannak tematikus Facebook csoportjaitok is. Ezek a felmerülő igények alapján alakultak?

A fiatalokkal való munka során úgy éreztük, folyamatos jelenlétre van szükség ahhoz, hogy valódi támogatást tudjunk nyújtani számukra. Kellett egy hely, ahol bármikor elérhetőek vagyunk, ahol azonnal kérhető segítség, ha helyzet van. Így hoztuk létre Facebook zárt csoportjainkat, amelyek ma már nemcsak fiataloknak, hanem szüleiknek és a pedagógusoknak is segítséget nyújtanak.

Hogyan kerülnek veletek kapcsolatba a kamaszok? Ők keresnek meg titeket vagy a szülők/hozzátartozók jelentkeznek először, és rajtuk keresztül jutnak el hozzátok?

A kamaszok közvetlen elérése okozza a legtöbb fejtörést számunkra. Míg régebben elegendő volt egy közösségi tér létrehozása, ahova vagy a szülő küldte, vagy egymást hozták el a fiatalok, ma már inkább a saját platformjaikon érhetők el, mint például, az Instagram és a Tiktok. Ezért folyamatos megújulásra és fejlődésre van szükség a kommunikációnkban. Rengeteget hirdetünk, próbáljuk felvenni a lépést a social media fejlődésével. A közösségi tereket az online tér váltotta fel. Ebben jártasabbak a fiatalok, hamarabb rátalálnak a lehetőségekre, mint a szüleik.

A COVID járvány alatti karantén idején létrehoztatok egy csetpontot, a Támasztért. Mi ez?

A Támasztér @csetpont egy „kibeszélő” hely. Itt elmondhatják a kamaszok, amit máshol nem. Meghallgatjuk őket, figyelmet, megértést, elfogadást kapnak. Bármiről beszélhetnek, ami a szívüket nyomja. Nálunk nincs tabu téma, nem kell a fiatalnak semmiért szégyenkeznie.

Segítőink remekül tudnak hallgatni, beszéltetni. Sokszor ennyi bőven elég. A csetelőnek nincs szüksége tanácsra és megoldási javaslatra, amit máshol rendszerint kap, ha kitárulkozik. Figyelemre van szüksége, abból van hiánya. Egy-egy támogató kérdéssel hozzájárulunk saját maga megértéséhez, önismereti fejlődéséhez.

Vannak visszatérő csetelőink, ez azt mutatja, hogy hasznos számukra a szolgáltatás. Jól érzik magukat a beszélgetések során és szívesen jönnek vissza, ha újabb problémájuk van. Az érdeklődés viszont sajnos hirdetésfüggő. Amikor hirdetünk, rengetegen vannak, amikor nem fut hirdetés, akkor alig-alig. Ezen a helyzeten szeretnénk változtatni, hiszen nem függhet attól a gyerekek támogatása, hogy van-e pénzünk hirdetésre vagy nincsen.

A Kamasztér Alapítvány színes programokkal kívánja elősegíteni a nehezen kezelhető vagy hátrányos helyzetű gyerekek integrált nevelését (forrás: kamaszter.hu)

Mik a leggyakoribb kérdések, problémák, amikkel a fiatalok a Támasztérhez fordulnak?

Főként kapcsolati problémáik vannak. Ez értendő a szülő-gyerek kapcsolatra, baráti és párkapcsolatra egyaránt. A másik nagyon elgondolkodtató probléma pedig az önelfogadás hiánya.

Tapasztalataitok szerint, mi okozza a legnagyobb nehézséget a kamaszkorú fiataloknak?

Jelenleg a változás és a változásban rejlő bizonytalanság az, amit nehezen élnek meg a fiatalok. Ez érthető is, hiszen ebben a korban igen nagy szükségük van a biztonságra, azaz hogy biztonságos keretek között bontogassák szárnyaikat, ismerjék meg magukat és gyűjtsenek tapasztalatot a világról.

A másik pedig az online tér veszélyei. A kéretlen internetes kapcsolatfelvétel, a kéretlen szexuális tartalmú üzenetek és az online zaklatás. Szinte mindegyik fiatalnak van negatív tapasztalata ezekben a kérdésekben.

Tartotok képzéseket pedagógusoknak, a szülők pedig coaching technikákat sajátíthatnak el tőletek. Milyen formában történik ez?

Jelenleg online formában tartunk képzéseket, workshopokat. Minden esetben önismereti szinten dolgozunk, tréningmódszerrel. Ez azért fontos, mert szeretjük készségszintre fejleszteni az általunk átadott elméleti tudást, azaz tapasztalati úton tanítunk. Minden képzésünkön lehetőséget kínálunk a saját problémahelyzetek feldolgozására, ezt nagyon szeretik a résztvevők, hiszen így valóban róluk és nekik szól a tartalom.

Az alapítvány a szülőknek is kínál tréningeket, coach technikákat, workshopokat, és pedagógusok számára is szervez továbbképzéseket (forrás: kamaszter.hu)

Létezik nálatok Kamasz coaching program. Itt miben tudtok nekik segíteni?

A kamasz coaching tulajdonképpen life coaching. A kamasz nehézségeinek feldolgozása folyik a foglalkozásokon. Lehet ez pályaválasztási dilemma, nehéz élethelyzet, önbizalomhiány vagy egyéb kamaszéletet megnehezítő dolog. Gyakori a szülők által okozott sérülések feldolgozása, ezáltal a szülő-gyermek kapcsolat javítása.

Már öt éve végeztek tehetségfejlesztést. Mit jelent pontosan a tehetségfejlesztés és hogyan képzeljük el a programot?

Az az öt év már inkább tíz. Nálunk a tehetségfejlesztés a tehetséget meghatározó három személyiségjegy – a motiváció, a kreativitás és a kivételes képesség – megerősítéséről szól. Gyakorlatban például, egy nagyon jó képességekkel rendelkező focistának megkeressük és támogatjuk a belső motivációját, fejlesztjük a problémamegoldó képességét, vagyis hogy jó döntéseket tudjon hozni téthelyzetben a pályán, kreatív legyen, valamint önmegerősítő gondolkodással, pozitív hozzáállással a technikai tudását emeljük magasabb szintre. Ennek köszönhetően lesz még jobb játékos, még inkább tehetséges.

Kétféle tehetségfejlesztő programunk fut jelenleg. Az egyik a „Fejben dől el” projekt, amelyben sporttehetségek mentális fejlesztését végezzük. Egyéni és csoportos fejlesztésben vehetnek részt a programba jelentkező fiatalok.

A másik a „Játszva tanulj” tehetségprogram, amelyben hátrányos helyzetű településekről utaztatunk Budapestre tehetséges fiatalokat. Itt kapnak egy komplex programot, amiben van kulturális, lazító és önismereti blokk is. Ez a program is a fent említett három személyiségjegyet támogatja.

Most szeptemberben útjára indítjuk a „Mutass Utat” projektünket, amelyben mélyszegénységben élő tehetséges gyerekeket fogunk támogatni, mentorálni. Ebben a projektben, első körben felmérjük a gyerekek képességeit, megkeressük, miben jobbak társaiknál, miben tehetségesek és abban támogatjuk őket, hogy a tehetségüket saját maguk és a társadalom számára is hasznos módon kamatoztatni tudják. A projekt első lépése egy adománygyűjtő akció lesz.

Milyen rövid- és hosszútávú céljai vannak az alapítványnak?

Rövidtávon szeretnénk az anyagi biztonságunkat újra megteremteni, ami a Covid helyzet miatt válságos lett. Hosszútávon pedig évente 1000 kamasz életébe minőségi változást hozni.

Ha valaki szeretné a működéseteket támogatni, milyen lehetőségei vannak?

Minden évben vannak adománygyűjtő kampányaink, melyek során pénzadományokat várunk. Lehet önkéntesként csatlakozni hozzánk, illetve örömmel fogadunk ProBono szakmai támogatást is. Az is nagy segítség számunkra, ha cégek vagy intézmények képzést, workshopot rendelnek tőlünk kommunikációs, önismereti vagy gyereknevelési témában. De helyiségfelajánlást is szívesen fogadunk, iroda üzemeltetésére vagy tréningek lebonyolítására, illetve coaching szobának is nagyon örülnénk! Közhasznú alapítványként az 1% -ot is tudjuk fogadni.

Üzenjetek valamit a kamaszoknak – és a szüleiknek! :)

Értetek vagyunk, keressetek!

Az alapítvány a támogatásokból önismereti tréningeket, kulturális és egyéb szabadidős programokat, tréningeket, tehetségfejlesztő táborokat valósít meg (forrás: kamaszter.hu) 

Köszönjük, hogy vállaltad az interjút. :) További sok sikert kívánunk az alapítványnak!

Gina, Petra

*

A Kamasztér Alapítvány elérhetőségei

www.kamaszter.hu

Facebook

https://www.facebook.com/kamaszter

 https://www.facebook.com/csetpont

https://www.facebook.com/groups/fejbendolelsport

https://www.facebook.com/groups/kamaszokrafelkeszulo

Instagram

https:/instagram.com/kamaszterfoundation

*

Ide kattintva eléred az adományoldalt :)

 

Trágár beszéd az ifjúsági könyvekben

Amíg várjuk a nemrég közzétett kérdőívünkre érkező válaszokat, összedugtuk a fejünket, hogy néhány kérdésre megtippeljük az eredményt. Kiértékelés után az is kiderül, mennyire ismerjük a fiatalokat. Vállaljuk, ha semennyire. :)

Ma arról beszélgettünk, hogy szerintünk a fiatalokat zavarja-e a trágár beszéd a könyvekben. Később inkább arra terelődött a szó, mi hogyan állunk a témához.

Petra: Gina, engem foglalkoztat az, hogy vajon a fiatalokat is annyira zavarja-e a trágár beszéd a könyvekben, mint engem.

Gina: Ez egy érdekes kérdés. Én úgy vélem, náluk nagy lehet a szórás. Biztos van köztük, aki szerint ez menő, de olyan is, akit taszít, és biztosan olyan is, aki csak átsiklik felette. Téged már kamaszként is zavart a trágár beszéd egy regényben?

Petra: Ja, akkor még ennyire nem. :)

Gina: Ez mikor változott meg? Tudod olvasmányhoz kötni vagy csak érzékenyebb lettél rá?

Petra: Talán amióta tudatosabban foglalkozom írással. Gyakran kihagyott lehetőséget érzek a káromkodás mögött, mert vannak esetek, amikor látszik, hogy egyszerűbb volt szitokszót adni a szereplő szájába, mint leírni milyenné vált az arca, a testtartása, vagy hogy mit tett dühében, például. Ilyen helyzetekre persze olyan szuper írói megoldásokat is olvastam már, hogy csak pislogtam. Szóval van bőven írói eszköztár erre. Te hogyan látod?

Gina: Szerintem, ha a karaktertől hiteles, hogy időnként elkáromkodja magát, vagy a káromkodás maga nincs egy klassz dolognak ábrázolva, elfogadható. Alapvetően én sem szeretem. Bántja a szemem.

Petra: Egyetértek, főleg azzal a résszel, amikor arra utalsz, hogy az nem jó, amikor a káromkodás poénként van jelen. Az szerintem is rendben van, ha a karakter szabadszájúsága kiegyensúlyozottan jelenik meg a történetben, akár kimondja a szavakat, akár gondolatként olvashatjuk. Például, ha a szereplő elcifrázta magát, akkor a következő oldalon újabb szó helyett egy erélyesebb mozdulat vagy grimasz is megfelel. Ezzel arra utalok, amit korábban mondtam. Bár tény: a fiatalokat szerintem ez nem annyira zavarja.

Gina: Igazad lehet. Valószínűleg a korukból adódóan is közelebb állhat hozzájuk. Még tanulják a határaikat, természetesebb lehet nekik az ilyen beszéd.

Petra: Valószínűleg kortársaik között is elfogadottabb. Gina, te szoktál káromkodni?

Gina: Vicces, hogy kérdezed. Nyilván nálam is kicsúszott már egy-két csúnya szó. Általában mégis a basszusgitár vagy ehhez hasonlókkal helyettesítem. Nem szeretem. Ha észreveszem, hogy kicsusszant a cifra, néha még bocsánatot is kérek. Te szoktál káromkodni, Petra?

Petra: Nem vagyok álszent: szoktam. Ki nem szokott? - Rajtad kívül, persze. :)

Gina: Azért ismerlek, odafigyelsz te is erre. Gyerekek között például biztosan nem használsz csúnya szavakat.

Petra: Természetesen nem. Visszatérve az ifjúsági regényekre: ha van egy éles nyelvű karakter, akkor tényleg inkább mondjon csúnyát, mintsem barokkos szépirodalmi körmondatokkal fejezze ki magát. Néha a szövegeken érződik a túlzott cenzúra, amitől hiteltelenné válik a szereplő beszéde. De akkor sem veszít a hitelességéből egy karakter, ha nem beszél annyiszor hitelesen csúnyán. :) 

Gina: Igazad van, ezzel teljesen egyetértek. Tegyük hozzá, hogy a fiatalok, nem azért fognak káromkodni, mert a könyvben káromkodás van. Már sokkal hamarabb hallanak, tanulnak ilyen szavakat, ez szerintem kivédhetetlen. Az a lényeg, hogy a helyükön kezeljék ezeket, ne kötőszó legyen.

Petra: Nyilván. 

Gina: Amíg tanítottál, hogyan kezelted, ha egy gyerek csúnyán beszélt?

Petra: Humorral. Amikor írásban kaptam ilyet,  kijavítottam a helyesírást. Problémás gyerekekkel is dolgoztam, a legszebb évek voltak, szóval vannak érdekes élményeim. Volt, amikor elküldtek melegebb éghajlatra, de mivel repjegyet nem csatoltak mellé, felvilágosítottam őket, hogy sajnos maradnom kell, bár szívesebben szürcsölnék koktélt a Bahamákon a tanítás helyett. Szerették, ahogyan lereagálom őket, néha már csak emiatt próbálkoztak. :) Nem botránkoztam meg rajta, de egyértelművé tettem, hogy nálam ez a beszédstílus nem ér célba.

Gina: Akkor szerintem elmondhatjuk, hogy mindketten arra tippelünk, hogy a fiatalok sokkal elfogadóbbak lesznek a témával kapcsolatban.

 Petra: Igen, én is erre számítok.

***

 Ha szeretnél hozzájárulni, hogy minél valósabb képet kapjunk a 14-18 éves fiatalok olvasási szokásairól (+-2-3 év belefér a szórásba), küldd el a korosztályba tartozó ismerőseidnek. Ha pedig beletartozol a korosztályba, akkor töltsd ki, és várd velünk együtt a végeredményt.

 A kérdőív előreláthatóan 2021. szeptember 20-ig lesz elérhető: Olvasási szokásaink

 (A google űrlap kitöltéséhez sem regisztráció, sem személyes adatok megadása nem szükséges)

Heniko Sakka írónővel beszélgettünk sportról, kamaszkorról, középsuliról

Interjúsorozatunk következő részében egy olyan írónő a vendégünk, aki nem véletlenül mozgat pimasz, cserfes karaktereket első tinikönyvében. Heniko Sakka vagány, sportos, fiús kamasz volt.

"Úgy gondolom, hogy a sport sok mindenre megtanít. A szabálykövetésre, a csapatmunkára, a figyelem fejlesztésére, és arra is, hogy merjünk célokat kitűzni magunk elé, és küzdeni érte. Tanuljuk meg, milyen veszíteni és éljük meg, milyen az, amikor valamiben mi vagyunk a legjobbak. Ezek mind olyan dolgok, amire szerintem a fiataloknak szüksége van."

 

Heniko Sakka

Kérlek, mesélj röviden arról, mióta írsz.

Mondhatjuk, hogy nekem a kamaszkori hobbim volt az írás. Még általános iskola vége felé kezdtem megszeretni, aztán a középiskolában a szenvedélyemmé vált. Először csak fanficet írtam, de aztán elég hamar megfogant bennem a gondolat, hogy írnék valami teljesen sajátot. Nos, jelenleg a második részét várjuk ennek az akkor még ötletnek.

Eddig egy könyved jelent meg, az Édes tini élet (ÉTÉ), melynek idén érkezik a második része. Már a címe alapján is egyértelmű, hogy kamaszokról, illetve kamaszoknak szól. Honnan jött az ihlet a történethez?

Voltaképpen ennek a dolognak köze van kicsit az előző válaszomhoz, hiszen amikor megszületett ennek a regénynek a homályos vázlata, nos, akkor pont ezt a korosztályt erősítettem. Mivel én is pont érettségi előtt álltam, no meg a bűvös tizennyolcadik szülinapom előtt, így mondhatni, hogy a saját középiskolai élményeim és benyomásaim is hozzásegítettek ahhoz, hogy tinisebb légkört hozzak létre a regényben. A sok osztály, tanulnivaló, baráti és nem éppen baráti viszonyok emlékeinek hála, tudtam létre hozni a Sir Walton Gimit.

Úgy látjuk, hogy a könyved jó belépő a gyermekirodalomból az ifjúsági irodalomba. Tehát, ha valaki már 11-12 évesen kinőtt a gyerekkönyvekből, de még nem olvas nagykamaszoknak szóló történeteket, akkor neki remek választás lehet. Te is így látod?

A legtöbb szereplő nálam inkább a 17-18 éves kor küszöbén egyensúlyozik, de amilyen tempóban a mai ifjúság érik, úgy érzem, már a 11-12 évesek is próbát tehetnek Ria és Devon, no meg a többiek kalandjával. A nyelvezetét nem terveztem túl bonyolultra, így biztos nincs meg olvasás közben az a „kötelezőolvasmány szag”, amiért inkább bárki félretolná a könyvet. Nem is túl hosszú az első kötet és elég pörgős a cselekménye ahhoz, hogy bármilyen ifjoncot lekössön. Kicsit talán azzal is lehet vádolni, hogy nagyon konzervatív vagyok, amiért a két főszereplő kapcsolatát lassan fűzőm szorosabbra, de úgy voltam vele, hogy nem a románcnak kell adni a főszerepet. Annyi hasonló regény van ebben a témakörben, én kicsit a sportot is bele szerettem volna csempészni, hogy kicsit másabb legyen.

A regényed fókuszában a sport van, konkrétan a foci. Te is sportoltál kamaszkorodban, onnan a téma iránti lelkesedés?

Én nagyon energikus voltam már egészen kicsinek is. Mondhatni majdnem súroltam a hiperaktivitás határát, ezért szüleim szerint a sport és a tánc jó ötlet volt arra, hogy kicsit lenyugtassanak. (Nos, az talán elmondhat rólam ezt-azt, hogy amikor karatéra jártam, többet csináltam büntető feladatokat, mint magukat a gyakorlatokat. Egy alkalommal minden diák cipőjének a fűzőjét összecsomóztam, egy szép hosszú, kígyó lánccá. Valakinek el is kellett szakítani, mert azt a csomót…senki ki nem oldhatta.)

Általánosban és középsuliban imádtam a testnevelés órákat és nagyon aktív is voltam rajtuk. A csapatjátékokat imádtam, köztük a focit is, de nagy tehetségem nem volt hozzá. Sok alkalommal játszottam a fiúkkal, mert valahogy jobban csíptem velük lógni, mint a csajokkal. Tetszett, hogy komolyan gondolták a játékot, és aszerint csinálták is.

Az egyetemen kötelezően kellett egy félévben sportolni, akkor kosaraztam, mert én nem voltam soha az az „aerobikos” csaj. Bár nem vagyok valami nagy magasság, azért nagyon bírtam azt a játékot is.

Felnőtt fejjel már inkább csak tv előtt nézem a különböző sporteseményeket. A foci persze toronymagasan vezeti az érdeklődési körömet. Valahogy a labdarúgás mindig a szívem csücske volt, talán ez is lehetett az oka, hogy bele szerettem volna írni a regényembe.

Mára a hobbik inkább művészeti irányban maradtak meg, de ez nem jelenti azt, hogy néha ne csinálnék valami sportosat is.

Miért tartod fontosnak a fiatalok életében a sporttevékenységet?

Úgy gondolom, hogy a sport sok mindenre megtanít. A szabálykövetésre, a csapatmunkára, a figyelem fejlesztésére, és arra is, hogy merjünk célokat kitűzni magunk elé, és küzdeni érte. Tanuljuk meg, milyen veszíteni és éljük meg, milyen az, amikor valamiben mi vagyunk a legjobbak. Ezek mind olyan dolgok, amire szerintem a fiataloknak szüksége van.

Egész más a felfogása egy olyan tininek, aki komolyabban (nem feltétlenül profi szinten) sportolt, mint egy olyannak, aki csak ímmel-ámmal tudta le a tornaórákat. Én nagyon örülök, hogy volt lehetőségem több dolgot is kipróbálni, még ha nem is mindegyik vált a kedvencemmé.

Te is már megtapasztaltad a sport közösségépítő szerepét?

Mondhatjuk, hogy igen, de olyan erős, összetartó erőben sosem volt részem, mint amilyet én írtam az ÉTÉ-ben. Talán ez azért volt, mert az én környezeteben mindig csak olyanok voltak, akiket nem motivált annyira, hogy sportoljanak. Én mindig olyan beállítottságú voltam, hogy minden kis apró játékot vagy meccset komolyan vettem, és úgy játszottam, mintha az életem múlna rajta. Olyan csapattársakkal, akik inkább „csinálom, mert muszáj” beállítottságúak, azokkal ezt sosem lehetett. Talán csak akkor volt lehetőségem ezt tapasztalni, amikor fiúkkal fociztunk afféle sulis házibajnokságokon. Ott megvolt az egymásért dolgozunk, szorítunk, támogatunk érzés. Azok nagyon klassz emlékeim, még a mai napig is.

Az Édes tini életben sok szereplőt mozgatsz. Hol figyeled meg a kamaszok viselkedését?

Néhányszor már meg is kaptam, hogy talán túl sokat is! :D De hát szerintem egy iskolában játszódó regényben, nem elég leszűkíteni a cselekményt, mondjuk egy darab osztályra. Ráadásul a focicsapatban is minimum tizenegyen lenni kell, így nincs mese, hozni kell a karaktereket. Igazából a kamaszok viselkedését megfigyelni nem túl nehéz. Most az internet korában szinte szembe jönnek az ilyenek, de azért bőven emlékszem még az én fiatalkori tapasztalataimra is. Meg is kockáztatom, hogy az én időmben – Jézusom, de borzalmasan hangzik! – talán nyugodtabbak és visszafogottabbak voltak a fiatalok, mint mondjuk, napjainkban. Jó, persze akkor is volt egymással ordítva veszekedés, iskolai szabályszegések, egymással való kegyetlenkedések, akár rendőrségi ügyek is, mégis úgy látom, hogy amit én anno nem tettem volna meg „kezdő” középiskolásként, mások most röhögve és semmitől se zavartatva teszik meg ugyanazt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy „ezek a mai fiatalok” milyen rosszak, vagy neveletlenek, de hogy már a közösségi média ennyire nagy szerepet játszik az életükben, talán az sem a legideálisabb behatás. Ezzel persze nem azt mondom, hogy el kell tiltani őket tőle, hiszen ne akarjunk kettős mércét használni. Mi felnőttek sem vagyunk különbek. Inkább talán arra kell nagyon figyelni, hogy ne akármilyen tartalmak jussanak el hozzájuk, csak az olyasfélék, amik az ő korosztályuknak valók.

Te is még fiatal vagy. :) Előfordul veled mostanában is, hogy hasonlóan élsz meg eseményeket, mint kamaszkorodban?

Igazából vicces, mert pont a napokban lévő meleg miatt az arcom megint úgy néz ki, mint pubertás korom hajnalán. Még röhögtem is, hogy most komolyan? Az iskolapadba ne üljek vissza? A viccet félretéve, igazából nem is tudom van-e ilyen konkrétan. Azt mondjuk, megtanultam, pont az érettségi előtt, és ezzel a mai napig is így vagyok, hogyha a nevemet adom valamihez, akkor az olyan legyen, amilyenre én akarom, még akkor is, ha másoknak az esetleg nem fog tetszeni ilyen-olyan okokból. Pont így van ez a regényírással is. Vannak hibái, de semmi pénzért nem változtatnám meg egy betűjét sem. Így szeretem ahogy van, és a mai napig tudom olyan rajongással olvasni, mint annak idején, amikor írni kezdtem.

Szerinted milyen csatornán érhetőek el ma a fiatalok, és mivel lehet felkelteni a figyelmüket?

Amilyen egyszerűnek tűnik ez a kérdés, annyira bonyolult valójában. Az egyszerű része az, hogy azokat a csatornákat kell használni, ahol ők is jelen vannak. Ez takar mindenféle közösségi oldalt, videócsatornát, mobilos applikációt. Mondhatjuk, hogy itt a net világban kell „házalni” a könyvekkel, de ez működik is ez a gyakorlatban. Nekem talán a legsikeresebb ilyen figyelemfelkeltő tevékenységem, a különböző idézetes képek, videók készítése. Tudok néhány olvasóról, akiket ezekkel nyertem meg magamnak. Ami engem illet, mivel látom, hogy merre helyezkedik el az a tábor, akit el akarok érni, igyekszem nagyon sok helyen elérhető lenni és gyártani a tartalmakat, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Az esetek többségében ez jó stratégiának tűnik.

Hogyan jutnak el hozzájuk az írásaid? Szoktál visszajelzést kapni tőlük?

Az aktív internetes jelenléttel jut el hozzájuk leginkább az írásom. Persze lehet, hogy van, aki beleszeret, ha meglátja egy könyvesboltban, vagy webshopban, de annyi könyv közül azért nehéz kitűnni. Sokan még onnan ismernek, amikor aktívan wattpadra írtam, így onnan folytatták a követésemet a valós könyvek világába. Szoktam olvasói megkereséseket kapni a facebookon vagy instán, de valaki egyszerűen csak a molyt használja. Igazából nagyon szeretem, amikor megkeresnek, mert öröm látni, hogyha valaki a szívébe tudja zárni az általam kreált világot. Mondjuk, a könyvfogyáshoz képest aránylag kevés a privát megkeresés a véleményekkel, de úgy érzem, az egyre kevesebb könyv is egy pozitív visszajelzést takar.

Mi az a téma, amit íráskor fontosnak érzel, hogy életszerűen ábrázolj? Az Édes tini élet c. sorozat után milyen témát szeretnél feldolgozni?

Számomra az emberi kapcsolatok alakulása és ábrázolása fontos. Jó, persze erősen rányomja a bélyeget a saját felfogásom ezekről a dolgokról, de úgy gondolom, hogy például Ria és Devon kapcsolatának alakulása pont jól festi le, hogy nem minden alakul „szerelem első látásra” vagy marad az örökös utálkozás mentén. Az ember mindig változik és fejlődik. Ezen a két főszereplő át is fog menni a trilógia során.

Az Édes tini élet után az a tervem, hogy folytatom Ria és Devon életét, azonban ott már fiatal felnőtt, 20-30 év közöttiek lesznek a karakterek. Még tavaly jött a hirtelen ötlet, hogy mi lenne, ha teljesen felnőnének a tinijeim. És ez a gondolat annyira energikus volt, hogy pár hónap alatt írtam is hozzá 10 fejezetet. Abban a regényben már a felnőttesebb problémáké és élethelyzeteké lesz a főszerep.

Látsz olyan témát, ami kimondottan foglalkoztatja a fiatalokat?

Úgy hiszem, hogy a középsulis sztorik mindenképpen, hiszen abba a legkönnyebb beleélniük magukat. De igazából, hasonlóan lehetnek a korosztálynak való fantasy írásokkal is. A legtöbb kamasznak azért elég élénk a fantáziája, így nem nehéz nyitniuk ezekre az alkotásokra. Sőt, akár annyira is, hogy ők is megpróbálkozzanak akár egy fanfiction írásával is valamilyen könyvhöz, vagy filmhez kapcsolódóan. Nem egy ilyen fan munkát láttam már ilyen-olyan platformon felbukkanni.

Szerinted mi okozhatja egy kamaszkorú fiatalnak a legnagyobb nehézséget?

Szerintem mindenképpen az, hogy elfogadtassák magukat, és hogy merjenek önmaguk lenni. Sokat látni, hogy bizonyos fiatalok inkább lemondanak a saját kedvenceikről, vágyaikról, csak azért, hogy egy adott közösség tagjai lehessenek. Sok tini a fiatal kora ellenére nagyon kegyetlen és gonosz tud lenni a kortársaival, valami mondvacsinált okra hivatkozva, például az, hogy öltözik, tanul, milyen telefonnal rendelkezik.

Amikor az ember új közösségbe kerül egy iskolaváltáskor vagy középiskolába, gimnáziumba kerüléskor, ez még nehezebb. Szerencsére sok könyv van, ami foglalkozik ezekkel a témákkal, ami nagyon fontos, ahogy az is, hogy mind a felnőttek, mind más tinik merjenek nyitott szemmel járni, hogy segítsenek annak, aki rászorul.

Honnan kapnak ma a fiatalok tanácsot, segítséget?

Merem remélni, hogy még mindig szülők és a testvérek vannak az első helyen, de hallottam már esetet, ami ezt megcáfolta. Fontos a pedagógusok támogatásra is, de igazából ez is annak függvénye, hogy az adott felnőtt, éppen hogy áll a saját diákjaihoz. A baráti segítség mindig jól jöhet abban az esetben, ha azok tényleg olyan barátok, akikben őszintén bízni lehet. Úgy hiszem, itt az országban azért elég kevés lehetőség van arra, hogy a bajban lévő fiatalok megfelelő segítséget kapjanak, ami azért szomorú. Főleg az iskolai, osztálytársi zaklatások nagyon veszélyesekké válhatnak. Ezt pedig mindenképpen látni és gátolni kell. Remélem, hogy előbb utóbb erre nagyobb figyelem fog hárulni, mert láttunk már példát arra is, hogy ennek nagyon szomorú is lehet a vége.

Te milyen történeteket szeretsz olvasni? Mert szeretsz olvasni, ugye? :)

Igen, szeretek olvasni. Idén már elég sok könyvet sikerült elolvasnom, és a moly szerint a letudott oldalszámaim nagysága is elég terjedelmes. Én már inkább a korosztályomnak való, könnyed, humorosabb, romantikus történeteket kedvelem. Néha olvasok fantasyt is, de a mindennapi, átlagos történetek állnak hozzám igazán közel.

Szerinted milyen szabadidős elfoglaltságokra van lehetősége a mai kamaszoknak? Nemcsak sporttevékenységre gondolunk, hanem bármi egyébre, ami eszedbe jut.

A sport, tánc és bármilyen mozgással kapcsolatos tevékenység mindenképp. Aztán ott van talán a mai szülők rémálma: a számítógépes, PS és egyéb gamer játékok. Sok fiatal jár még koncertekre és egyéb kulturális rendezvényekre, vagy csak látogat el ide-oda a városban. Gondolom, még a színház is elterjedt valamennyire, de a mozi az biztosan. És hál' istennek, azért azt is látom, hogy közhiedelemmel ellentétben a fiatalok igenis fognak könyvet a kezükben és olvasnak!

Válaszd ki egy karaktered, és meséld el, milyen volt az ő bőrébe bújva megélni a történetet!

Azt hiszem, az érdekesség kedvéért a férfi főszereplőt, Devont választom. Női íróként talán mindig kihívás kitalálni, hogy milyen lehet egy reális pasi egyed. Nos, az én szerencsém, hogy alapból fiús csajszi vagyok, így nekem egy nőies nő megformálása lenne igazi kihívás. Devonnal nagyon szeretek írni, mert én úgy gondolom, hogy a férfiak nem gondolnak annyira túl mindent, mint mondjuk a csajok. Azt mondják, amit gondolnak, és az azt is jelenti, ami a véleményük. Devon, bár az első könyv alapján nem tűnik szerethetőnek, de valójában igen is az. Hogy mennyire nagyon, az majd a második kötetben fog kidomborodni teljesen!

Üzenj valamit a kamaszoknak – és a szüleiknek! :)

Szülők, még nem tudok úgy hozzátok szólni, hogy osztozom a „hivatásotokban”, de mind voltunk tinik, szóval tudjuk, hogy milyen az, ha van egy problémás időszak. Sok hatás éri egyszerre a törpéket, ezért azt se tudják, hová kapják a fejüket. Viszont bármilyen nehézkes is lehet egy ilyen időszak, szerintem biztos nem mondanátok azt, hogy inkább csináljuk vissza az egészet. Legyetek kemények, mint a kád széle, de még keményebbek, ha nektek kell lenni a mankónak vagy a segítő kéznek, ha eljön az ideje!

Kamaszok… Én is voltam ám, szóval vágom a szitukat. Pontosan emlékszem még, mennyire feszkós volt nap mint nap korán kelni, lenyomni unalmas és sok órát egymás után. Hazaérve – szinte élet nélkül – tanulni másnapra, aztán ezt ismételni a nagyobb évközi szünetekig. Viszont ez a köztes állapot a gyerek és a felnőtt között, azért szuper is tud lenni, és ki is kell használni és élvezni minden pillanatát. Szerezzetek sok barátot –  csupa nagybetűs BARÁTOT –, akikkel majd évek múlva is lehet röhögcsélni a felidézett gimis emlékeken. Merjetek önmagatok lenni és ne rejtsetek el semmit, ami szerintetek menő!

Az Édes tini élet folytatásaként szeptemberben érkezik az Édesebb tini élet. A borítókat Heniko Sakka tervezte. 

Köszönjük, hogy vállaltad az interjút. :) További sok sikert kívánunk!

Én köszönöm a felkérést. Nagyon megtisztelő, hogy részt vehetek benne!

Gina, Petra

*

Heniko Sakka elérhetőségei

Facebook írói oldal: https://www.facebook.com/HenikoSakka

Instagram: https://www.instagram.com/henikosakka/

Moly.hu alkotói profil: https://moly.hu/alkotok/heniko-sakka

Twitter: https://twitter.com/HenikoSakka

Tiktok: https://www.tiktok.com/@henikosakka

Könyvem beszerezhető:

A kiadómtól nyomtatott és e-book formátumban is: https://www.bookdreams.hu/heniko-sakka-edes-tini-elet

Libri webshopból vagy könyvesboltokból: https://www.libri.hu/konyv/heniko_sakka.edes-tini-elet.html

Book24 oldaláról: https://www.book24.hu/konyv/edes-tini-elet

Bookline oldaláról: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Heniko_Sakka_Edes_tini_elet&type=22&id=321233

Rocky: https://www.rocky.hu/konyv/irodalom/ifjusagi-irodalom/edes-tini-elet

És még sok más webshopban is elérhető! J A második rész pedig szeptembertől lesz elérhető.

Tiszlavicz Marcsival beszélgettünk könyvekről, novellákról, fiatalokról

Szeretnénk sokat beszélgetni fiatalokról, ehhez indítottuk el interjúsorozatunkat, melynek első vendége Tiszlavicz Mária írónő.

 "Ugyan nem tegnap volt, de emlékszem még, milyen volt tininek lenni – ahogy megfigyeltem, nem sokat változtak a mai kamaszok sem hozzánk képest, nagyon hasonló problémák merülnek fel a mai napig egy-egy iskola falai között."

Tiszlavicz Mária (fotó: Tiszlavicz Ádám)

Kérlek, mesélj röviden arról, mióta írsz. Honnan jön az ihlet a történetekhez?

Általános iskolás koromban, gimnáziumban és az egyetem alatt is szerettem történetek „gyártani”, de aktívan 2015-óta vagyok jelen az irodalmi életben. Álmodozó típus vagyok, könnyen felkapok egy mozzanatot, egy mondatot, és viszem tovább. Bárhonnan, bármikor be tud ugrani egy ötlet, szinte minden megihlet: egy álom, egy elcsípett párbeszéd a boltban, egy élvezetes film vagy könyv. Innen már csak tovább kell szőni a fonalakat.

Olvashatunk tőled krimit és romantikust is. Hogyan találtad meg magadban az írói hangot ehhez a két zsánerhez?

Ezt a két dolgot szeretem olvasni is: a rejtélyeket és az emberi kapcsolatok alakulását. Innen már nem nehéz eljátszani a gondolatokkal, ezredszer is feltenni, „mi lett volna, ha…” vagy „és ha nem azt válaszolná, hanem…”

Az emberek között is ezt lehet leginkább megfigyelni: titkolóznak, akarnak valamit a másiktól. Kórházban dolgozom, sok emberrel találkozom, ez remek terep megfigyelni a viselkedéseket.

Nagyon hitelesen ábrázolod romantikus novelláidban a kamaszokat. Nem rettensz meg a szabadszájú karakterektől sem. :) Hol figyeled meg ilyen jól a viselkedésüket és a beszédüket?

Van a rokonságban kamasz fiú, valamint édesanyám tanított általános és középiskolában is, amikor meglátogattam őt a munkahelyén, mindig nyitva tartottam a szemem. Ugyan nem tegnap volt, de emlékszem még, milyen volt tininek lenni – ahogy megfigyeltem, nem sokat változtak a mai kamaszok sem hozzánk képest, nagyon hasonló problémák merülnek fel a mai napig egy-egy iskola falai között. Esetleg külsőségekben-divatban mások, újabb szlengeket használnak, más zenéket hallgatnak, de ezeket el lehet lesni a netről, a közösségi oldalakról, blogokról és vlogokról. Nem sajnálom az időt utánaolvasni a trendeknek, sőt, tudatosan, célirányosan beszélgetni is szoktam a mai fiatalokkal.

Meglátásod szerint milyen csatornán érhetőek el ma a fiatalok, és mivel lehet felkelteni a figyelmüket?

Szerintem az online téren keresztül, a különböző közösségi oldalakon. A mai fiatalok már teljesen természetesen használják a számítógépet, az okostelefont az internettel, itt van a legnagyobb esély megtalálni őket. Azért is jó a netes felület, mert ha egyiküknek megtetszik valami, azt rögtön továbbküldi a barátainak.

Figyelmet felkelteni nehezebb – ahány ember, annyi ízlés, annyi mindent szeret, ezernyi különböző dolgot követnek. Ráadásul töméntelen információ áramlik feléjük, éppen ezért fontos a tömörség – néhány jól megválasztott szó, mely leírja a történet lényegét és egyben felkelti a figyelmet, egy-egy érdekes kép vagy meghökkentő fotópárosítás, csupa olyan, amin görgetés közben megakadhat a szem.

Hogyan jutnak el hozzájuk az írásaid? Szoktál visszajelzést kapni tőlük?

Igyekszem célirányosan hirdetni feléjük, tudatosan keresni őket. Vannak könyvkedvelő, fiatal ismerőseim, nekik külön szólok, ha például új young adult novellát olvashatnak tőlem valahol, ők pedig elmesélik a barátaiknak, és így tovább. ☺

Szerencsére visszajelzéseket is kapok, rengeteg pozitív, kedves szót – mindegyik annyira jólesik! Néha nem is kell írniuk semmit, az, hogy valaki beköveti az írós oldalam, és várja, olvassa az írásaimat, többet mond minden szónál.

Legfrissebb írásod a Madarat tolláról c. kisregény. Honnan jött az ötlet, hogy egy hallássérült fiút helyezz a központba? Nagyon tetszett, hogy nemcsak a hallássérült fiú oldaláról ismerjük meg a helyzetet, hanem a környezet hozzáállását és nehézségeit is megmutatod.

A kisregény alapötlete egy álomból kerekedett ki: meg kellett találnom egy harkályt, akit a többiek elriasztottak. Pontosabban segíteni akartam valakinek megkeresni azt a madarat. Csak annyi maradt meg bennem, hogy az az illető sérült valamilyen szinten, de több részletre nem emlékeztem. Innen kezdett el formálódni bennem a szituáció: mi lenne az a helyzet, ki lenne az a személy, akinek nagy segítségre lenne szüksége egy erdőben? Ki az, aki szereti a madarakat, több időt tölt velük, mint az osztálytársaival – és ez miért érdekes? Így öltött testet Ábel, a hallássérült fiú. Bevallom, először nem mertem az ő szemszögéből írni, úgy éreztem, nem tudom hitelesen visszaadni, milyen az élet egy hallássérült kamasz számára. A kisregény első verziója, akkor még feleennyi terjedelemben, kizárólag Gina visszaemlékezését tartalmazta. Ettől függetlenül már az első pillanattól kezdve utánajártam, milyen a hallássérültek élete, felkerestem érintett fiatalokat, sokat beszélgettem velük – arról, ők hogyan élik meg az egészet, és hogyan viszonyul hozzájuk a környezetük –, tehát alapanyagom volt, meg tudtam mutatni kívülről, milyen az egész. Aztán ahogy javítottam a történetet, Ábel egyre hangosabbá, egyre követelőzőbbé vált, egyszerűen meg akarta mutatni magát – úgyhogy engedtem neki. Nem bántam meg, örülök, hogy övé lett a főszerep. Remélem, minél többen megismerkednek vele!

A Madarat tolláról c. kisregényhez készült kollázst Tiszlavicz Mária készítette

A zenei ízlés és az öltözködési stílus kihangsúlyozása A csend hangja c. romantikus novelládban és a Szuperhősben is megjelenik. De ugyanígy a természet és a családi nyomás motívuma is rendszerint felbukkan az írásaidban. Mesélj arról, miért érzed fontosnak, hogy ezeket a témákat életszerűen ábrázold!

Ezek a témák, ha nem is mindig kerülnek hangsúlyosan az előtérbe, állandóan ott vannak körülöttünk, egy kamasz körül, a külső benyomás, a látszat nagy szerepet kap az életükben, éppen ezért fontosnak tartom, hogy ráismerjen a saját környezetére, önmagára a novellákon keresztül. Így egyrészt bevonódik a történetbe, jobban átérzi, amiről írok, másrészt felismeri, ráébredhet, mi az, ami nála rosszul vagy nem úgy működik, ahogy szeretné. Esetleg még iránymutatást, tanácsot is kiolvashat a kitalált karakterek sorsának alakulásából – vagy egyszerűen csak bólint egyet, hogy igen, ezzel a dologgal sem vagyok egyedül.

Szerintem fontos, hogy a kitalált történetek ilyen szempontból (is) megerősítést, támogatást nyújtsanak amellett, hogy néhány órára-napra kiragadnak a szürke, nyomós hétköznapokból.

Látsz olyan témákat, ami kimondottan foglalkoztatja a fiatalokat?

Most megfogtál, nem igazán tudok konkrétumot mondani, mert szerintem minden is foglalkoztatja őket, így vagy úgy. Persze vannak, amik nagyobb hangsúlyt kapnak, ilyen szerintem a felnőtté válás, a mi lesz velem, ha kikerülök a szülői házból, mit fogok csinálni az életben, lesz-e mellettem valaki, aki fogja a kezem, megfelelési kényszer, jó úton indultam-e el. Csupa-csupa kérdőjel.

Persze lehet, hogy tévedek, ez esetben nyugodtan világosítsatok fel, kedves fiatalok! ☺

Olyan történeteket írsz, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem adnak is az olvasóknak valami pluszt. Olvasóként is ez az elvárásod?

Igen, teljes mértékben. Szeretem, ha egy könyv amellett, hogy kikapcsol, valamit ad, hozzátesz valamit ahhoz, aki voltam, megtanít valamire. Ez nem feltétlenül oktatás, inkább emocionális plusz, ami teljesen jól megfér a szórakoztatással.

Válaszd ki egy karaktered, és meséld el, milyen volt az ő bőrébe bújva megélni a történetet, amelyben szerepelt.

Nehéz csak egyet kiválasztani, mert mindegyikőjüket szeretem és közel állnak a szívemhez, de beszéljünk most Ábelről, a Madarat tolláról hallássérült főszereplőjéről. Nagyon alaposan, a legmélyebb, legszemélyesebb gondolatokig lemerészkedtem, amikor a hallókészülékkel élő ismerőseimmel beszélgettem, hogy bele tudjak bújni egy olyan ember bőrébe, aki másképpen hall, mint én. Ráadásul Ábel tini, nagyon érzékeny korszakban van, minden és mindenki hat rá, ezerfelé húzza a megfelelési kényszer, vannak hobbijai, amiket szeret, és amiknek alaposan utána kellett járnom. Nagyon sok empátiára volt szükségem, hogy el tudjam képzelni, milyen lehet neki hallássérültként létezni egy olyan világban, amit korábban nagyon jól ismert. Más lett számára a hétköznapi, ami addig természetes volt, most idegenné vált. Igazi kihívás volt, és végül nagyon örülök, hogy belevágtam és megalkottam őt. Nagyon tanulságos utazásra vitt, és most már kicsit máshogy nézek magamra.

Van olyan író, akiről azt gondolod, hogy nagyon hitelesen adja át a fiatalok személyiségét és az őket érintő témákat?

Általános iskolás és gimis koromban is sok, akkor újdonságnak számító ifjúsági könyvet olvastam, és mostanság is rendszeresen akad a kezembe ilyen könyv. Nagyon életszerűnek éreztem például Róbert Katalin Szelídíts meg! c. regényét, melyben egy középiskolába kalauzol el bennünket, ahol ismerős problémákkal küzdenek a szereplők. Nagyon tetszett Huszti Gergely Mesteralvók duológiája, ő egy kocka kamaszfiú gondolkodásmódját, szóhasználatát adta vissza számomra nagyon hitelesen. Egy klasszikust is említenék: Eric Kästner könyveiben benne van az ifjúság minden bája és szelleme, sajátos szemléletmódja, világrengető problémái és humora. Olvassatok tőle bátran, a 21. században is sokat tud adni az olvasónak! ☺ 

Üzenj valamit a kamaszoknak – és a szüleiknek! :)

Legyetek türelmesek egymással! A szülők emlékezzenek vissza, milyen ijesztő és nehéz volt kamasznak lenni, amikor az ember már nem gyerek, de még nem is felnőtt, annyi minden jár a fejében, el sem fér az a rengeteg gondolat. Riasztó és furcsa lehet, hogy e között a sok minden között már nem jut hely a szülőnek. A kamaszok pedig fogadják el, a szüleik mindig a szüleik maradnak, és néha könnyebbséget jelent odaülni anya vagy apa mellé, és csak beszélni, elmondani valamennyit abból a sok mindenből, ami nap mint nap hat ránk.

Ha türelemmel fordulnak egymás felé, szánnak időt a beszélgetésekre, könnyebb lesz túllendülni a nehéz napokon.

Tiszlavicz Mária (fotó: Tiszlavicz Ádám)

Köszönjük, hogy válaszoltál a kérdéseinkre! További sok sikert kívánunk!

Gina, Petra

Köszönöm szépen a beszélgetést! :)

*

Tiszlavicz Mária elérhetőségei

Facebook írói oldal: https://facebook.com/tiszlaviczmaria

Moly.hu alkotói profil: https://moly.hu/alkotok/tiszlavicz-maria

Instagram fiók: https://www.instagram.com/tiszlaviczmarcsi/

Könyveim megvásárolhatók e-könyv formában az EZ-Könyv kiadó oldaláról: https://www.ezkönyv.hu/?s=tiszlavicz

Nyomtatott könyvet tőlem tudtok venni, írjatok üzenetet valamelyik közösségi oldalra!

Novelláim az Aranymosás Irodalmi Magazinon (https://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/tag/tiszlavicz-maria), valamint a Hetedhéthatár Magazin (http://hetedhethatar.hu/hethatar/?author=264) oldalán olvashatóak.