Interjúsorozatunk következő részében Lukács Edinával, a Booktime könyvesblog írójával beszélgettünk, aki kamaszlány létére hatalmas inspiráló erővel hat a környezetére. Még csak tizenhét, de már most annyi dologgal foglalkozik, hogy nemcsak kortársait, de a felnőtteket is lenyűgözi kreativitása, lelkesedése és kitartása.
Az olvasás népszerűsítése és a hazai íróközösség támogatása mellett számos izgalmas dologba belekóstolt. Mi emeljük kalapunkat előtte, és minden fiatalt arra buzdítunk, hogy bátran vágjatok bele bármibe, ami érdekel titeket! Edina a példa rá, hogy mindenre jut idő (néha még a pihenésre is).
"Nekem is talán az önelfogadás okoz/okozott gondot. De mára megtanultam, ha nem szeretem és tisztelem magam, akkor senki mástól se várjam ezt el. A másik ilyen a túlzott megfelelési vágy. Mindenkinek szeretnék megfelelni, de leginkább saját magamnak. Na azt a mércét nehezen ütöm meg."
 |
Lukács Edina könyves blogger egyik kedvenc regényével |
Nemrég töltötted a tizenhetet, de már most rengeteg dologgal foglalkozol a suli mellett. Hogyan telik egy átlagos napod? Létezik egyáltalán nálad átlagos nap?
Hát, nálam az számít átlagos napnak, ha pörgök vagy ezer dolgot csinálhatok és a nap végén kissé fáradtan ugyan, de elégedetten lazulhatok el.
Ha ez egy napivlog lenne, akkor én is úgy kezdeném azt, mint a többi vlogger. Reggel kómás kelés, üzenetek, kaja, kávé, kis olvasás/social media check és máris indulhat a nap. Amint leülök a gép elé az ID és a Ps vagy más Adobe program sírva fakad (munkától függ, melyiket kell használjam). Délután jó tinihez méltón játszok, aztán kettőt pislogok és este van, kell menni aludni.
Iskolaidőben ez az egész napos rutin pár órára redukálódik, így akkor az esti relaxációs játékot áldozom fel a haladásért. De nem bánom, imádom ezt a világot. :D
Aktívan részt veszel a magyar író-olvasóközösség vérkeringésében olvasóként, könyves bloggerként, hazaíró angyalként és szárnypróbálgató íróként. Mindemellett fotózol és táncolsz. Kihagytam valamit?
Nem, szerintem tökéletesen összefoglaltad, mikkel is foglalkozom. :D Bár a tánc már sajnos nem az életem része, de helyette viszont eljárok edzőterembe, mert szegény vállam már perelni akart a sok ülés miatt. :D
A listát talán a bétázás és a borítókészítés zárná. Az előbbit most élesztettem újra, utóbbit pedig gőzerővel tanulom. :D
Ennyi minden nem férhet bele huszonnégy órába. :) Hol töltöd az aksidat? Hogyan jut mindezekre időd iskola mellett?
Sehogy, a pihenés nálam nem szokás. :D Viccet félretéve, a „munkám” egyben a hobbim is, így az is feltölt valamennyire, de az igazi relaxálást az olvasás, nagyon fáradt napokon a sorozatok adják.
Iskola mellett pedig kompromisszumokkal és prioritási sorrend felállításával tudom leginkább működövé tenni ezt. Bár a jelentős online oktatásos időszak azért az ilyen jellegű hobbijaim virágzásához és megéléséhez jelentősen hozzájárult. Akkor sokkal könnyebb élni ezeknek a hobbiknak és beosztani az időmet.
Csatlakoztál a HazaÍrók angyalaihoz. Mit jelent “angyalnak” lenni? Mesélnél röviden arról, miért szólított meg téged ez a közösség?
A jelentkezésem története, enyhén fogalmazva nem lesz a következő felnőttríkató Disney mese alapja és inkább köszönhető az algoritmusnak, mint bármi másnak. Tehát egy unalmas Facebook görgetés közben megakadt a szemem Vyki kiírásán, hogy társat keres maga mellé. Tudniillik, hogy akkoriban egy hatalmas alkotóválság közepén voltam, a blogom akkorra már hónapok óta nem láttam, hasonlóképpen járva az írásaimmal is. Ebben az időben talált meg a poszt, ami egy égi jelnek hatott számomra. Jelentkeztem az esélytelenek nyugalmával és végül én voltam a legjobban meglepve, amikor engem választott Vyki a feladatra.
De a kissé önös érdek mellett végig a szemem előtt lebegett, hogy segíteni akarok. Tudtam, milyen helyzetben vannak a magyar szerzők és hittem benne, hogy a HazaÍrók az a lehetőség számomra, ahol új módokon támogathatom őket. És szerencsémre a megérzésem nem hagyott cserben, mert a HazaÍrókon keresztül olyan dolgokat is megvalósíthattam, amiről ezelőtt csak álmodni mertem. :D
És hogy mit jelent HazaÍrók angyalnak lenni? Nekem azt, hogy egy kicsit valóban angyal vagyok, hogy szárnyakat kaptam általa és valóra válthatom a legtitkosabb álmaimat, ezzel a magyar szerzőket szolgálva. De a HazaÍrók angyalnak lenni azt is jelenti, hogy kész vagy felborítani az alvási ciklusod, vagy nemes egyszerűséggel kihagyni az alvást, ha szólít a kötelesség és bizony le kell adni valamit. Lemondásokról és még inkább csodákról szól, amiket a szerzők, a történetek és a lányok által tapasztalhatok meg.
Milyen sorrendben jöttek nálad a hobbik? Melyikkel szeretsz mostanában legjobban foglalkozni?
Az olvasással kezdődött minden. Aztán jött az írás, a blogolás és a HazaÍrók zárta a sort. :D A HazaÍróknak köszönhetően szerettem meg a vágást, filmezést, podcast készítést és nem utolsó sorban a szerkesztést, ami talajt adott a jelenlegi legnagyobb szerelmemnek (persze az előbb felsoroltakkal együtt. :D), a borítókészítésnek, amire mostanában igencsak nagy hangsúlyt fektettem. De nem az én hibám, a borítók szólítanak. :D
 |
A borítótervezés izgalmas folyamata |
Az érdekes az, hogy azon emberek, akik az életemben vannak, szinte kivétel nélkül „egy szelet belőlem”, szóval egy közös tulajdonság biztosan akad, nem is beszélve az érdeklődési körökről :D De ha nagyon mélyen elgondolkodom, akkor talán a legjobb barátnőm tökéletes válasz erre a kérdésre, ő kiskora óta lovagol.
Olyan is van, aki lusta? :) Szoktad őt noszogatni, hogy kipróbáljon új dolgokat?
Igen, olyankor bevetem az összes önmotivációs tippet. :D Meglepődik mindenki, ha azt mondom, irtó lusta vagyok (bár én az okos lusták közé szoktam sorolni magam), de ha elkap a gépszíj, akkor senki nem tud eltántorítani a munka mellől. Bár addig ugye el kell jutni. :D
Nálam a lustaság és az alulmotiválatlanság leggyakoribb oka a mentális és vagy lelki fáradtság. Engem nem kímélnek az ingerek a hobbim miatt se, így nem annyira ritka, hogy elfáradok és akkor maga a pápa se tudna annyit imádkozni, hogy elérje, én valamit is csináljak. Pár nap pihi után viszont újra ringben vagyok és kezdődhet minden elölről. :D
A covid miatt az elmúlt időszak sokkal elszigeteltebben telt, mint korábban. Mit tapasztalsz, mennyire vetette ez vissza kortársaid kapcsolatait és szabadidős aktivitását? Volt haszna is a hangsúlyosabb online jelenlétnek?
Szerintem elég erős nyomott hagyott rajta. A környezetemben, sőt a saját életemben is azt tapasztalom, hogy a baráti körök jelentősen redukálódtak, ez az időszak ugyanis fantasztikus próbája volt a kapcsolatoknak. Talán ez a legjelentősebb változás. Ami a kapcsolatokat illeti, azt látom, hogy nagyon digitalizálódtak, kevesebb a személyes találkozás. Ez bizonyos szempontból pozitív, míg másból nagyon negatív. Egy közös kávézás varázsa szerintem semmiképpen nem fog átjönni Zoomon.
A masszív online jelenlétnek inkább a hátrányát látom, mint előnyét. A különböző közösségek, online felületek toxikussá váltak. Az emberek elmagányosodtak, a szorongásos és depressziós emberek száma pedig az egekben, sőt most is növekvő tendenciát mutat. Ezek tükrében a net már nem is tűnik olyan barátságos helynek, főleg nem egy tartalomgyártó szemszögéből, az új emberek miatt, akik az összes frusztrációjukat rajtuk vezetik le sajnos.
Milyen közösségi fórumokon lehet új hobbikat megismerni, esetleg új embereket?
Új emberek megismerésére szerintem bármelyik közösségi média felület tökéletes lehet. Ismertem én meg embereket Facebookon, különböző csoportokban, Instagramon a bookstagram által, de pl. az egyik legjobb barátnőm a Wattpadnak „köszönhetem” és az egyik béna irományomnak. :D
Új hobbik találására is alkalmasak ezek a felületek szerintem. Az internet talán legnagyobb előnye az, hogy olyan dolgokat láthatsz, amikre másképpen talán esélyed sem lenne. Ez igaz a hobbikra is. :D
Ha valaki nehéz helyzetbe került, sokat segíthet, ha vannak körülötte barátok, családtagok, akik kizökkenthetik őt ebből. Mit gondolsz erről? Voltál már olyan helyzetben, hogy te segítettél valakit motiválni, akár csak azzal, hogy ajánlottál neki egy jó könyvet? Neked mi segít ilyenkor?
Teljesen egyetértek ezzel az állítással. Sokat köszönhetek mind a családomnak, mind a barátaimnak, akik valahogy mindig tudják mit kell mondani nekem. :D
És igen, nem ritka nálam, hogy én vagyok a támogató fél, aki igyekszik lelket önteni valakibe vagy éppen motiválni. Az olvasással csak fertőzni szoktam embereket, a Messenger max karakterszámát feszegető szövegeimmel szokott összejönni az emberek összerakása. :D
Szerinted mi jelenti kortársaidnak a legnagyobb nehézséget? Személy szerint neked?
Önelfogadás az egyik legnagyobb, de utána nem sokkal marad le a megfelelési kényszer és az, hogy nem találják helyüket. Ezeken pedig a közösségi média habos-babos, tökéletes világa csak ront.
Nekem is talán az önelfogadás okoz/okozott gondot. De mára megtanultam, ha nem szeretem és tisztelem magam, akkor senki mástól se várjam ezt el. A másik ilyen a túlzott megfelelési vágy. Mindenkinek szeretnék megfelelni, de leginkább saját magamnak. Na azt a mércét nehezen ütöm meg. :D
Kitől kérhettek segítséget ilyenkor? Hova fordulhattok?
Ez egyénfüggő. Nekem a család és a barátok mind állnak rendelkezésemre bármilyen kérdésem van, ugyanis szinte mindenki a baráti körömben idősebb, mint én. :D
Nyilván folyamatosan változik az érdeklődésed. Három évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy mára ennyi mindenbe belefogtál? Hogyan látod magad öt év múlva?
Őszintén szólva egyáltalán nem, de éppen ezért vagyok egy kicsit büszke magamra, hogy egy technikai analfabétaként képes voltam megtanulni ezeket a dolgokat és elértem idáig. Hogyan látom magam 5 év múlva? Na ez egy jó kérdés. :D Valószínűleg egyetemista leszek, de a hobbim azt semmiképpen nem szeretném engedni. Ha pedig bejön a tervezgetés, akkor a grafikusi utam is járom. :D
Van példaképed?
Nincs, sosem lett jó vége, ha avattam egyet. :D De azért a szüleimre és a nagyszüleimre mindig felnézek azért, amit elértek és ahogy elérték.
Mi lenne a te különleges képességed, ha létezne a világunkban természetfeletti? :)
Lassú olvasás Xdd Igazából valami különlegeset szeretnék, például Aurora Aurorájának (Aurora Lewis Turner: Névtelenek - a. szerk) képességét elfogadnám, így legalább gyorsabban haladnék mindennel is. Neki az a képessége, hogy bármit, amit a papírra vet, megvalósul.
Milyen érzés, amikor újat mutathatsz valakinek vagy bevonhatod őt a saját időtöltésedbe?
Fura, parás és mégis csodálatos. Csak néha hajlamos vagyok annyira belelendülni a magyarázatba, hogy szegény áldozat csak pislogni bír xdd
Sokakban felmerülhet az a gondolat, hogy aki túl sok mindennel foglalkozik, az semmivel nem foglalkozik igazán. Te mit gondolsz erről?
Ez az állítás, azt mondom, egyénspeciális. Én sok mindennel foglalkozom, de mindig minden körülmény között a legmagasabb minőségre törekedek, ami bár időigényesebb, mégis ez az alap nálam. Éppen ezért kell prioritási sorrendet felállítanom, hogy azon az adott napon mivel foglalkozom, ha nem, káosz lenne. Általában ami hátra szorul, az a játék, de dolgozom ezen is. :D
Van már elképzelésed a pályaválasztásról? Segít benne az, hogy ennyi mindent kipróbálsz?
Hát, mióta ennyi mindennel foglalkozom, a pályaválasztás valahogy megnehezült. :D Túl sok helyen és területen tudom elképzelni magam. De a standard orvosi egyetem mindig opció marad.
Kaptál már olyan visszajelzést, hogy valamit kimondottan a te ajánlásodra próbáltak ki?
Ha a könyvek számítanak, akkor igen. :D Bár emlékeim szerint más dologgal is fertőztem meg embereket, olvasással mindenképpen.
Üzenj valamit a kortársaidnak – és a szülőknek, felnőtteknek :)
Senkinek ne akarjatok megfelelni, kizárólag magatoknak. Ti legyetek önmagatok legnagyobb vetélytársai és egyben azok, akik a legjobban tisztelitek és szeretitek magatokat. Ne higgyetek a hangoknak, a csalfa tükörképnek. Csodálatosak vagytok és ha erősen akarjátok, bármire képesek. Ne féljetek nagyot álmodni és ne féljetek a kudarctól, mert az a legjobb tanítómester. Fájni fog, padlóra küld, de ha felálltok és küzdötök, az a bizonyos gyümölcs be fog érni. :D
Szülők és felnőttek, ne feledjétek, hogy ti is voltatok gyerekek és tinédzserek. Hallgassátok meg a fiatalokat is, az ő véleményük is ér annyit, mint a tiétek, még akkor is, ha csak „egy kölyök”. Támogassátok és szeressétek őket, de közben hagyjátok, hogy elkövessék saját hibáikat, hogy tanulhassanak. Ne fosszátok meg tőlük. Végezetül pedig ne bántsátok őket, egy-egy kudarc után (itt főleg az iskolára gondolva), inkább vigasztaljátok és bátorítsátok, hogy következő alkalommal a maximumot hozza ki magából.
Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést és válaszoltál a kérdéseinkre!
Gina, Petra
*
A Booktime blogot könyvajánlókkal, interjúkkal, izgalmas témákkal itt találod:
https://booktime26.blogspot.com/
https://www.instagram.com/book_time_26/
https://www.facebook.com/Booktime-844267415947289
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése