Interjú Emily Millier, fiatal írónővel

Közvetlenül megjelenés után beszélgettünk a tizennégy éves Emily Millierrel, aki könyve első oldalait tintával írta.

“Az Eurielle első harminc oldalát tintával írtam, olyan régi tollal. Nagyon hangulatos volt, de lassan haladtam, folyton elkenődött és tintás volt a kezem. Ez nem működött hosszútávon, ezért elkezdtem gépelni, és most már gépen írom a történeteket.”

Emily Millier első fantasy regényével

Petra: Gratulálunk tegnap, vagyis december 01-én megjelent könyvedhez, az Eurielle-hez! Megérkezett már a saját példányod?

Emily: Köszönöm! Igen, megérkezett hozzám.

Gina: És milyen érzés volt a kezedben tartani?

Emily: Nagyon furcsa, igazából nem is nagyon fogtam még fel, hogy megjelent. Kezembe fogni a könyvemet érdekes volt, különös, és jó is, de közben valahol kicsit ijesztő a saját elképzelt világomat nyomtatott formában látni. Úristen, ez az én könyvem, ezt mások is láthatják, olvashatják!

Petra: Mióta írsz?

Emily: A karantén alatt kezdtem el írni. Eurielle az első hosszabb történetem, amely regény formát öltött. Régebben csak verseket írtam, és egy pályázatra írtam egy novellát. Az Eurielle után már elkezdtem új történeteket, és a kiadás adott egy lendületet, hogy még több időt írással töltsek.

Gina: Milyen verseket írtál?

Emily: Szabadverseket.

Petra: És valaki inspirálta ezeket? Valamilyen olvasmány, vagy olvasol verseket, és azért döntöttél úgy, hogy verseket írsz, vagy csak jött belőled?

Emily: Csak jött, általában valaminek a hatására. Volt egy versem, hogy utálom a matekot – nem tudom hányadikosan írtam –, de az egy matek dolgozat után íródott meg. Írtam verseket egy-egy szereplő szemszögéből, vagy ha egy olyan élményben volt részem, ami megihletett.

Petra: Jó, hát el tudjuk képzelni azt a matek dolgozatot, milyen volt.

Gina: És a vers hangulatát is.

Petra: Mit szeretsz olvasni?

Emily: A kedvenc műfajom egyértelműen a fantasy.

Gina: Emlékszel még, mi volt az első fantasy könyved?

Emily: Igen, az első könyvem Tea Stiltontól A Tavi tündérek titka című fantasy történet volt. Nagyon elvarázsolt. Többször újraolvatam, annyira tetszett.

Petra: Mást is olvasol fantasyn kívül?

Emily: Néha olvasok klasszikusokat. Jane Austen könyveit nagyon szeretem.

Gina: Hogy állsz a kötelező irodalomhoz? Azok tetszettek?

Emily: Volt már olyan kötelező olvasmány, ami tetszett, de volt olyan is, amihez még az olvasásakor nem értem meg annyira, hogy felfogjam, milyen komoly és tanulságos művet tartok a kezemben.

Petra: Például?

Emily: A Kőszívű ember fiai, amivel alig jutottam valamire, mert nem értettem.

Gina: Mondtad, mi volt az első fantasy, amit olvastál. Ki adta a kezedbe?

Emily: A nagyszüleim hozták nekem. Kórházba kerültem aurás migrénnel, akkor hosszabb időt is ott töltöttem, és akkor, hogy ne unatkozzak hoztak be nekem könyvet. Azok közül volt ez az első; éjszakába menően olvastam.

Petra: Kortárs hazai íróktól is olvasol? Mennyire vagy benne a hazai írós vérkeringésben?

Emily Több magyar kortárs írótól is olvastam, alapvetően kettő van, akit kiemelnék: az egyik szintén egy NewLine-os szerző, Fróna Zsófia, akinek most jelent meg a harmadik könyve, de azt még nem olvastam. A másik nagy kedvenc kortárs író, Leiner Laura. Tőle, azt hiszem, egy kötet van, amit még nem olvastam. Nagyon tetszettek.

Gina: Hol hallottál a NewLine Kiadóról?

Emily: Amikor elkészült a kéziratom, akkor a szüleim elküldték több kiadónak is, számos visszajelzett, és abból a NewLine volt a legszimpatikusabb, ezért választottuk őket.

Petra: Hogyan zajlik nálad az alkotás folyamata?

Emily: Leülök, amikor van rá időm, bekapcsolok egy zenét, ami szerintem kapcsolódik a történethez, meg passzol a hangulatomhoz, és teljesen a történetbe merülve írok órákig, ha tudok. Jobb, mint a filmnézés, mert azt a világot én irányítom és alakítom, gyakran visznek el a gondolataim új területekre, csak úgy áradnak belőlem a történetek.

Petra: Szoktál kézzel is írni, vagy csak gépen?

Emily: Az Eurielle első harminc oldalát tintával írtam, olyan régi tollal. Nagyon hangulatos volt így nekikezdeni a regényírásnak, de lassan haladtam, folyton elkenődött és tintás volt a kezem. Azért megvolt a maga szépsége, nagyon hangulatos volt. Sajnos ez nem működött hosszútávon, ezért elkezdtem gépelni, és most már számítógépen írom a történeteket.

Gina: A jövőben is szeretnél írni? Vannak még ötleteid, amiket megírnál?

Emily: Rengeteg ötletem van, most is több van, amin dolgozom már, de nem biztos, hogy felnőtt koromban is ezzel szeretnék majd foglalkozni.

Gina: Meg tudod indokolni, hogy miért? Vagy csak egyszerűen úgy érzed, hogy nem ez az a dolog, és teljesen másfelé szeretnél menni majd felnőttként?

Emily: Szerintem az írás meg fog maradni, mint egy hobbi, amivel szeretek időt tölteni, de más irányok is nagyon érdekelnek, és nem szeretnék már most dönteni amellett, hogy én író leszek. Persze nagyon csábító a gondolat, és néha úgy érzem, hogy nekem ezt a területet szánta az élet, de aztán rádöbbenek, hogy mennyi minden érdekel és mennyi mindent szeretnék még tanulni. Úgyhogy még nem szeretném elkötelezni magamat az írás mellett, de a felvételi után tervezek valamilyen írástechnikai tanfolyamra jelentkezni, hogy tudatosabban szerkesszem át a második regényemet, amit a nyári szünetben fejeztem be.

Petra: Ráadásul most állsz felvételi előtt. Milyen irányban gondolkodsz?

Emily: Az érdeklődési köröm nagyon széles. Szeretem az irodalmat és a történelmet, de a biológia, fizika és kémia is nagyon érdekel. Köztes megoldásként angol tagozatot szeretnék majd megjelölni, mert a nyelvtudás mindenhol plusznak vagy alapkövetelménynek számít, sehol sem hátrány, és bármelyik irányba is indulok majd el, a kiváló angol nyelvtudásra biztosan szükségem lesz.

Gina: Ebben igazad van. És szabadidődben mivel szeretsz még foglalkozni?

Emily: Főleg olvasok, írok, rajzolok, festek és énekelek, ezekkel bármikor szívesen foglalkozom. Nagy kedvenc elfoglaltságaim még az alvás és álmodozás.

Petra: Nekem az ütötte meg a fülem, hogy tintával írtál, szóval biztosan nagyon szereted az alkotómunkát, például a kalligráfiát is, gondolom.:)

Emily: Igen. Régebben kaptam egy kalligráfia készletet, rengeteg időt eltöltöttem azzal, hogy szép képeslapokat készítsek, iniciálé betűkkel díszítve.

Petra: És voltak már munkáid kiállítva valahol?

Emily: Nemrég volt a sulinak – a Nagy László Általános Iskola és Gimnáziumnak – a negyvenedik születésnapja, és e alkalomra készült egy kiállítás, ahol kiállították több festményemet meg rajzomat is. Régebben több rajzpályázaton indultam, és gyakran bekerültem az első három helyezett közé, vagy különdíjas lettem. A versenyt szervezők általában kiállították a nyertes képeket.

Gina: Gratulálunk hozzá!

Petra: Látjuk, hogy a szüleid mindenben támogatnak, és nagy nyitottsággal és szeretettel fogadták, hogy könyvet írsz.

Emily: Igen, nagyon lelkesek és tényleg mindenben támogatnak!

Gina: Na és mi a helyzet a tanárokkal meg a kortársaiddal? Ők hogyan fogadták?

Petra: Tudtak egyáltalán arról, hogy te könyvet írsz?

Emily: Az osztálytársaim és egy-két tanár tudott róla. Változó módon fogadták. Akiknek a véleménye számított nekem, mondjuk, közeli ismerősök és barátok, ők nagyon lelkesek voltak, nagyon örültek és támogattak, de voltak, akik rosszindulatúak, vagy ellenségesek lettek ezzel kapcsolatban. De, akik eddig nem kedveltek, azok ettől sem fognak megkedvelni.

Petra: Olvasta valaki megjelenés előtt a kéziratod?

Emily: Volt előolvasó, pár ismerős, és nekik nagyon tetszett; abszolút pozitív visszajelzések érkeztek. Van egy osztálytársam, az egyik legjobb barátnőm, ő a hetedik-nyolcadik fejezetig kísérte a folyamatot, meg utána is ő nyújtotta a lelki támaszt. Amikor az Eurielle írása közben én úgy voltam vele, hogy az egyik karakternek itt véget ért a pályafutása, ő kikönyörögte, hogy maradjon, úgyhogy maradt.

Gina: És izgatott vagy a vélemények miatt?

Emily: Hát, nagyon kíváncsi vagyok, meg izgatott, mit fognak mondani, vagy mennyire lesz sikeres.

Emily Millier első fantasy regénye, az Eurielle

Gina: Említetted a NewLine Kiadó oldalára írt bemutatkozásodban, hogy az érzékelésed eltér az átlagostól. Meg tudod magyarázni, hogy ez mit jelent?

Emily: Hiperérzékeny vagyok, ami azt jelenti, hogy hamar túltelítődöm, nem bírom, hogyha nagyon sok ember van körülöttem, nagy a nyüzsgés, a hangzavar. Nagyon hamar kifáradok, és utána olyan vagyok, mint egy hulla. Sok időre van szükségem utána, hogy regenerálódjak.

Petra: Na, ha már ennél témánál vagyunk, ha most hirtelen mindenki kapna egy különleges képességet, mit gondolsz, te mit kapnál?

Emily: Bármennyire is jó ez a kérdés, nem tudok rá válaszolni, mert bármilyen különleges képességem is lenne, attól megőrülnék előbb-utóbb. Ha egy történetbe kellene belehelyezkednem akkor én lennék az áldozat, akire, mondjuk, ráesett a kocsi, vagy a bátor ember, a hős, különösebb képességek nélkül.

Petra: Ez egy teljesen jó válasz! :)

Gina: Említetted, hogy te ki tudtad használni a bezártságot a covid időszakban, mert alkotómunkába merültél. A te tapasztalataid szerint a kortársaid hogyan élték meg ezt az időszakot? A velük való kapcsolatod lazult, erősödött, átalakult?

Emily: Biztos volt, aki nehezen viselte a karantént, de nekem nagyon tetszett! Csak azokkal kellett tartanom a kapcsolatot, akikkel szerettem volna. Szerintem nekem és a családomnak ez volt az egyik legjobb dolog, ami velünk történt, merthogy teljesen tudtunk egymásra figyelni, a kertben tevékenykedtünk; nekünk nagyon tetszett.

Petra: Szerinted mi jelenti a kortársaidnak a legnagyobb nehézséget? Főleg felvételi előtt, ami ugye elég stresszes időszak.

Emily: Szerintem sokunknak úgy lehet a gondolataiban a felvételi, mint a nagy sorsdöntő, életbevágóan fontos pillanat.  Hogyha nem sikerül, akkor pedig itt a halál, vége, káosz! Nagyon nehéz volt arra rájönni, hogyha mondjuk, nem vesznek fel oda, ahová szeretnék menni, akkor még később válthatok sulit, vagy dönthetek úgy, más irányt szeretnék választani. Azért ezekre a lehetőségekre megnyugtató volt ráébredni. Nagyon stresszes időszak, az tény.

Gina: Szerencsés helyzetben vagy, mert tudsz a szüleidhez fordulni, de általában a fiatalok hová fordulhatnak a gondjaikkal, ha nincsen mögöttük ilyen szülői támogatás?

Emily: Erre nem igazán tudok válaszolni, mert nem tudok belegondolni, hogy milyen lenne, tekintve, hogy nekem van abszolút határozott segítségem. Talán a tanárokhoz, barátokhoz fordulhatnak azok a fiatalok, akiknek nincs meg a megfelelői szülői támogatásuk.

Petra: Tudsz-e valamit üzenni a kortársaidnak és a szüleidnek, tanáraidnak? :)

Gina: És a felnőtteknek, úgy általában.

Petra: Vagy azoknak, akik a kötelező olvasmányról döntenek.

Gina: Szóval bárkinek üzenhetsz.

Emily: Nem vagyok a nagy üzenetek híve, de az első gondolatom az lenne, hogy mindenki élje túl ezt az időszakot!

Köszönjük szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánunk a könyvhöz! :)

Gina, Petra

*

Emily Miller elérhetőségeit itt találjátok

Szerzői Fb profil: https://www.facebook.com/Eurielle.book

Könyv Moly adatlapja: https://moly.hu/konyvek/emily-millier-eurielle